Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Zétényi Endre: Eger időjárása

nyomású tengely kialakul hazánk felett, ez az enyhébb nyugati légáramlásnak nem enged utat, csökken a páratartalom, a nagyobb hideg ellenére sem lesz annyi köd, mint az előző hónapokban, örvendetes, hogy szeptemberben a ködös napok nem gyakoriak. Megfigyelhető a régebbi feljegyzések szerint, hogy a csapadékos évek egyben igen ködös esztendők is. Ilyen volt az 1914—15-ös év tele, amidőn novembertől március végéig havonta 14—17 ködös napot számláltak meg. A tavaszi ködgyakoriság arra mutat, hogy hideg légáramlás törhetett be. 1908. áprilisában négy héten át jeleztek ködöt, ugyanakkor a környező hegyékben ihó esett. Ködös volt a levegő ezen év augusztus 12-től szeptember közepéig, ugyanakkor a középhőmérséklet pár fokkal az átlag alatt járt. Megvizsgálhatjuk azt a kérdést is, hogy a jelzett ködréteg Eger körzetében a felszínhez viszonyítva hol helyezkedik el, milyen vastagságú. A jelentésekből az is kitűnik, hogy az őszvégi és téli ködréteg a vastagabb, tehát ún. szállított köd, míg a tavaszi és ősz eleji inkább a völgyeket lepi be csupán. Erre a helyzetre a legutóbbi észlelők is rámutattak. 1929 és 1940 közötti észlelők feltűnően sok esetben jegyeztek fel »légköri füstöt«. Mégpedig a téli hónapokban 10—12 napi átlagban, a nyári hónapokban 13—19 esetben. 1940 óta ismét ritkán emlékeznek meg a feljegyzések a légköri füstről. Bizonyára a háztartásokkal és az üzemek működésével kapcsolatos ún. városi füstöt tüntették fel nagy buzgalommal. Különben Eger légtere tisztának mondható, a »Líceum« tornyában mindig észrevehető kisebb légáramlás, ami arra mutat, hogy észak-déli irányban a nyitott völgy eléggé huzatos, a por és a füst nem üli meg a várost. 3. A talajmenti vagy mikrocsapadékok gyakorisága. Ide tartozik a harmat, dér és zúzmara. Ezen csapadékfélék a talajon vagy talaj menti tárgyakon képződnek. Harmat akkor jön létre, ha csendes, derült éjjelen a felszíni tárgyaik, növények lehűlnek. Ez a folyamat meleg felszabadulással jár, megakadályozza a további lehűlést. Tavasszal és ősszel, ha a levegőben nincs elegendő vízpára, 0° felett nem éri el a telítettség fokát, a levegő tovább hűl a kisugárzás révén, ekkor a kevés vízpára jégkristályokká alakul és a lehűlt tárgyakra dér alakjában telepszik le. Mennyiségi adataink nincsenek, de a harmatos, illetve a deres napok számát pontos jelentés alapján össze lehet gyűjteni. Dér a három nyári hónapot kivéve mindig előfordul. Májusban és szeptemberben csak nagyon elvétve. Leggyakrabban észlelték márciusban és novemberben. A téli hónapokban is megvan a képződésére az alkalom, de nehéz megfigyelni, hiszen akkor a csapadék gyakran hó alakjában jelentkezik. Harmat márciustól novemberig képződik. Az is észrevehető, hogy márciustól a deres napok száma a harmatos napok javára fogy. Csökken a harmatos oapok száma júliusban és augusztusban, ami a levegő szárazabb voltára és az éjszakák rövidségére mutat. Június a nagyobb felmelegedés ellenére harmatosabb, mert akkor jelentkezik a nyári monszun a párás levegőjével. Júliusban visszaesés mutatkozik, mert nagyobb a nappali felmelegedés, az éjszakák még elég rövidek, kisebb fokú a lehűlés is. Augusztustól kezdve a harmatos reggelek száma ismét jelentkezik. Augusztus, szeptember és október szélcsendesebb hónapok, az éjszakák hosszabbodnak, harmatképződéshez minden feltétel adva van. Szeptemberben már jelentkeznek a deres napok a harmatos napok rovására. Az 557-