Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

A századforduló körül kezd a hazai természettudományos irodalom egyre tudatosabban a babonák elleni harc eszközévé válni. Szükség is van rá, nagyon is. A XVIII. század könyvkiadásának egyre javuló lehetőségével ugyanis elsősorban nem a természettudományi ismeretterjesztő irodalom élt, hanem a különböző babonák terjesztői. A sokféle kiadásban megjelent, lényegileg azonban azonos »Házi orvosságok« |3] például a babonák bő tárházával szolgálnak. Állításom igazolására csak egy-két mondatot idézek: »Gyermek hogy meg-ne ijedgyen. Vedd a' Medvének jobb szemét, aszald-meg jól; 's valami matériába vard-bé, 's akaszd nyakába, hadd hordozza. De jobb a' Szentségek hordozása.«Kihasználták a »közrendű Hazánkbéliek« tudatlanságát és azt, hogy az »isméretlen és mesterséges orvosságoktól irtóznak« [22], s maguknak tetemes hasznot szerezve, nagv példányszámú kiadványaikkal terjesztették a babonát és növelték a tudomány elleni bizalmatlanságot. 1803-ban Fábián József »a babonaságnak orvoslására és a Köznép kozzül való kiirtására« írt egy művet. Helyesen állapítja meg ebben, hogy »a' babona szülő-annya a természeti dolgokban való méjséges tudatlanság és azoknak vizsgálásokban való tetemes tunyaság« [46], A babonák elleni küzdelemben elévülhetetlen érdemei vannak Kováts Mihálynak, a Magyar Chémia szerzőjének, mint arra egy korábbi cikkemben részletesen kitértem [74]. A babonákkal való tudatos szembehelyezkedés természetesen még a babonák elleni harc élharcosainál sem jelenti azt, hogy megszabadultak koruk minden szellemi kötöttségétől. Fábián is hiába tudja és tanítja, hogy »sok száz esztendei tapasztalásokból megbizonyosodott, hogy minden levegői történetek testi okokból származnak«, mégsem következetes gondolkodásában. Ez a kijelentése: »Az a törvénye a tűznek, hogv mindenkor a' hidegebb helyre törekszik, bizonysága az Isten jóságának és böltsességének«, bizonyság egyben Fábián kettős felfogásáról is. Kováts Mihály pedig azért nem hajlandó elfogadni Demokritos atomelméletét, minthogy az materializmusra vezethet. Tóth Pál is azért fordította le 1818-ban Bonnet könyvét, mert ez »Ollyan Munka, mely minden Materialistákat 's. e. e. okoskodásaikban megfog és megszégyenít«. Meg kell tehát állapítanunk, hogy a tárgyalt időszak természettudományi ismeretterjesztő irodalma hazánkban a természettudományos gondolkodásmód kialakítását nem tekintette elsőrangú céljának, hogy azonban mégis értek el, méltányolható módon eredményeket, az a természettudományi ismeretek terjesztésének természetéből következik. A természettudományi ismeretek birtokosa elismeri az anyagi világ létezését s felismeri annak önálló törvényeit, ezzel elindul azon az úton, amely elvezet annak a belátásához, hogy az anyag az első és egyetlen létező valóság. Rendkívül érdekes a magyarországi ismeretterjesztő irodalom szerepe a magyar tudományos nyelv, így a kémia magyar szókincse megteremtésében. Sokan pl. Nyulas, Kováts emberfeletti munkát végeztek 536-