Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Cili tud minden gyermekmesét, történetet és gyermeki életét is a képzelet bájaival és gyönyörűségeivel ékesíti, amely nélkül elhervad a gyermeki szív. Tanulságként tehát az érzelem és képzelet nevelésének fontossága vonható le a regényből. Ezzel az író a korai kapitalizmus egyik nevelési irányzatát vette igen mély meggyőző erővel bírálat alá. Kimutatta az egyoldalú empirizmus káros hatását, ellentmondásait. Ma már természetesen tudjuk, hogy a javasolt »ellenméreg« — a szentimentális, romantikus nevelés — sem vezethet jóra. [17], * Az 1850-es éveknek pedagógiai szempontból jelentős regénye az »Örökösök« és a »Nehéz idők« után a »KIS DORRIT«. A regény címszereplője az adósok börtönében született kislány, a kis Dorrit. Az ő életsorsát beszéli el, sok szegénységen és viszontagságon keresztül, a boldog házasság révéig. Természetszerű, hogy a kislány gyermekkora csak szomorú és elzárt lehetett az adósok börtönében, ahová atyja adósságai miatt került és ahonnan csak húsz év múlva szabadult ki. Még nagyon kicsi volt, mikor tudatára ébredt annak, hogy apja fogoly, nem léphet ki az utcára és »hogy nem mindenkinek szokása szűk udvarokban élni, amelyeket vasszögekkel élezett magas falak fognak körül«, (i. m. VII. fejezet, 84. 1.) Nagyon kis korában voltak tehát már bizonyos társadalmi élményei, gyermeki felfedezései, bár az adósok börtönének öreg kapusa, aki néha sétálni, kirándulni vitte, gondosan kikerülte a társadalmi-politikai, teológiai témákat és ilyenek feszegetése helyett inkább a cukros kétszersültre terelte a szót. Nyolc éves korában édesanyja meghalt és ettől kezdve fokozatosan ő lépett elő atyja és a család gondozójának. Maga az író sem kísérli megmagyarázni, hogy az állandóan nyomorúságban élő, vézna, hallgatag kislány hogyan rendelkezett a család gondozásához szükséges fizikai és lelki erővel: bizonyos ihlet tette őt olyan lénnyé, aki gondját viselte a többieknek és dolgozott helyettük. Tizenhárom éves korában megtanult olvasni és számadást vezetni, eljárogatott az esti iskolába, majd varrni tanult. Mint házivarrónőt fedezte őt fel egy nemeslelkű fiatalember, Clennam Artúr. Jómódú kereskedőszülei azonban őt is durva erőszakkal nevelték, megtörték, egy célhoz, az üzlethez akarták láncolni, akarata ellenére. Nem csoda, ha e nevelés hatására így fakadt ki a fiatalember: »Akarjak, célt tűzzek ki magam elé, reméljek? Mind e fény kilobbant, mielőtt ezeket a szavakat csak hallottam volna is.« Majd később: »...megalázott szívemben tátongó üresség mindenütt — ez volt az én gyermekségem.« (i. m. II. fejezet, 25—26. 1.) Az otthoni rideg légkör, a vaskalapos vallásosság még a vasárnapi szórakozást is elrontotta. Csak szomorú, álmos, hosszú és dacos vasárnapokra tudott visszaemlékezni egész gyermek- és ifjúkorából. (III. fejezet, 37. 1.) A kis Dorrit nagyon szegény volt, Clennam Artúr viszont jómódú. 52