Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai ismeretek terjesztése hazánkban

A kémiai rendszerezés alapelveit legjobban az ásványok rendszerezésében figyelhetjük meg. Abban az időben ugyanis az ásványok országában nemcsak a természetben előforduló anyagokat, hanem valamennyi olyan élettelen anyagot is belefoglaltak, amelynek eredete az ásványvilágra vezethető vissza, így itt tárgyalták a csak kohósítással előállítható színfémeket is. Hogy az ásvány világ osztályozása megfelelt a kémiai rendszerezésnek, arra bizonyíték az is, hogy a korabeli kémiai könyvek ugyancsak egészen hasonló rendszerezést alkalmaztak. Csaknem minden szerző megkülönbözteti a sók, az éghető anyagok, a földek és kövek, valamint a fémek csoportját. A használt megnevezések különbözőségén kívül eltérés van az egyes szerzők csoportosításában a csoportok sorrendében, s olykor abban, hogy egyik-másik csoportot két rendszertani egységre bontják. A rendszerek nagyfokú megegyezése két körülményre vezethető vissza. Egyrészt külföldön is ez a csoportosítási elv volt általánosan elfogadott, másrészt pedig ezt a rendszert használta a magyar egyetem egyik nagy hatású természettudósa, Piller Mátyás. Az idősebbek az ő tanítványai voltak, a fiatalabbak az ő tankönyvéből tanultak már a gimnáziumban is. Zay Sámuel büszkén vallja könyvében, hogy ő is Piller követője. Ezzel magyarázható, hogy a nagy rendszerező elmének, Linnének ásványtani rendszere még ismertetés formájában sem jutott el hozzánk. Jellemző viszont az is, hogy Piller egyetemi kartársa, Winterl Jakab, az egyetemi kémiai tanszék első professzora maga is foglalkozott rendszertannal, s bár ezt a rendszertant tanítványa, Reineggs 1773-ban nyomtatásban közölte is [4], ennek a rendszerezésnek nyomát máshol sehol sem találjuk meg. Egyetlen mű rendszerezése tér el az általánosan elfogadottól, ez sem magyar, hanem latin nyelvű. Wolny András 1805-ben megjelent gimnáziumi tankönyvében [43] az anyagokat így csoportosítja: 1. Corpora fundamentales (egv elemből állók). 2. Corpora mixta (több elemből állók). Az utóbbi csoporton belül külön alcsoportot képeznek a 2, és külön a több elemből felépítettek. Nem tudtam megállapítani, mennyire járt egyéni úton Wolny, hasonlóval nem találkoztam a külföldi irodalomban. Csoportosítási rendszere azonban nem maradhatott időállónak, minthogy olyan anyagok, amelyeket ő még elemeknek vett (a »meszek«) • később összetetteknek bizonyultak. A következőkben az általánosan használt négy nagy csoport szerint haladva, röviden be kívánom mutatni azt, hogy milyen anyagokat foglaltak az egyes csoportokba és milyen elvek alapján történt az egyes csoportokon belül a további rendszerezés. 1. Sók A sót, mint princípiumot, az alkémisták elemeihez Paracelsus fűzte, mint a tűzállóság és a vízoldékonyság hordozóját. Ennek alapján nevezi sónak a tárgyalt kor kémiai irodalma: »mind azt a' földi testet, a'melly bizonyos sokaságú vízbe el-olvad, és a' szájba maga után valami 526-