Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

Eszter, mert te nem a közönséges eredendő bűnben születtél, mint ők. Te nem tartozol közéjük.« íme, a rideg, konzervatív pedagógia jellegzetes tétele, mely a szülők »bűnéért« a szegény, ártatlan »törvénytelen« gyermeket is büntetni akarja. b) Egészen más jellemű a gőgös, gazdag lány, Smallweed Judit. Ő is magányosan, játék nélkül, örömtelenül nő fel. De körülményei folytán korán kifejlődik nála a durva, parancsolgató modor, a rideg önzés. Szívtelenül, ridegen hajszolja a szegény kis szolgálólányt, a kis Charley-t: »Mit dolgozol most?« — kérdi Judit, feléje kapva, mint egy igazi, gonosz vén boszorkány. »A hátsó szobát takarítom az emeleten, kisasszony« — válaszolja Charley. »Legyen gondod rá, hogy alaposan csináld és ne lopd az időt. Nálam nem lehet ácsorogni. Iparkodjál! No eredj!« — kiáltja Judit, toppantva egyet a lábával. — »Feleannyit se értek ti lányok, mint amennyi baj van veletek.« (XXI. fejezet.) A két lány közti jellembeli különbség szépen érződik akkor, amikor Eszter őszinte szeretettel, gondossággal tanítgatja, neveli a kis Charleyt: »Alig néhány napja, hogy megint otthon voltunk, amikor egy este felmentem a szobámba, hogy Charley válla fölött belepillantsak a leckefüzetbe, miként boldogul. Charley számára keserves mesterség volt az írás, sehogyan sem tudott bánni a tollal, ahányat a kezébe vett, mindegyik megbokrosodott, rögtön nekivágott a rossz iránynak, ginbe-görbe kanyargással, aztán megtorpant, fröcskölt, oldalt farolt, mint egy megnyergelt szamár. Roppant furcsa volt látni, milyen Öreg betűket ró Charley fiatal keze, — ráncos, reszkető, töpörödött betűket, a dundi gyerek-kéz. Pedig más dologban módfelett ügyesnek bizonyult Charley, olyan fürge kis ujjai voltak, hogy alig győztem nézni. -— Jól van, Charley, — mondtam, belenézve egy sornyi O betűbe, melyek közt képviselve volt a háromszögletű, négyszögletű, körtealakú és mindenféle fajtájú elnyomorítása az O betűnek, — haladunk, haladunk. Csak ha még sikerülne kerekre formálni, már tökéletes is lenne, Charley. Kanyarítottam neki egy O betűt, aztán Charley is kanyarított egyet, de az övét nem akarta rendesen leírni a tolla, 'hanem egy 'hurkot csinált belőle. — Annyi baj legyen, Charley. Fog ez menni nemsokára.« (XXI. fejezet.) c) Az uralkodóosztály gyermekeivel ellentétképpen bemutatja a regény egy epizódfigurájában az elhagyatott, árva proletárgyerek, Jo sorsát is. Ez a nyílt, élesszemű proletárfiú ide-oda hányódik, bolyong céltalanul: »— Mikor jött Londoniból? — kérdeztem. — Tegnap jöttem Londonból — mondta a fiú, önmagához beszélve, megint lázasan kipirulva. — Megyek valahova. — Hová megy? — kérdeztem az asszonytól. — Valahová — ismételte a fiú hangosabban. — Mindig csak megyek, csak megyek, többet, mint valaha életemben, és minden csak les engem, csak kerget engem. Leselkednek és hajszolnak mind, reggeltől-estig, föl se kelek, le se fekszem. Most elmegyek valahova.« (XXXI. fejezet.) A gondozók és különböző nevelőszülők, mindazok, akikhez elvetődik, vagy akikkel kapcsolatba kerül, csak kihasználják munkáját, nem tanítják semmire, senki sem gondol a művelésére. Az álszent polgárok még arra sem tartják érdemesnek, hogy imádkozni megtanítsák, mint az egy párbeszédből kiderül: 4 49