Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

nőtt, a tudatos művész, az író szerkesztette hozzá a bizonyára elmosódottabb régi emlékképhez? Dickens mintha érezné, és maga mellett hallaná is némely kritikus olvasó kételyét, mindjárt hozzáteszi a jelenethez: »•Lehet, hogy mindez csak puszta képzelődés, ámfoár az a gyanúm, fhogy a legtöbb ember emlékezőtehetsége sokkal mélyebbre vissza tud nyúlni a gyermekkorába, mint ahogy általában tartják, — amiként arról is meg vagyok győződve, hogy az egészen kicsi gyermekek között nagyon soknak bámulatosan pontos és éles a megfigyelő képessége.« (i. m. II. fejezet.) Dickensnek a korai gyermekkorra való emlékezéséről és az éles megfigyelőképességről tett megállapításait napjaink szovjet gyermeklélektana is nagymértékben megerősíti. RUBINSTEIN és munkatársa, KOMM, azt találta (a Gercen Pedagógiai Főiskolán), hogy 252 hallgatónál a megkérdezettek 22,5 százalékának vannak emlékei a 3 éves kor előtti időről; 45,3 százaléknál az emlékek első konkrét nyomai viszont a 3—4 év közötti életkorra nyúlnak vissza. Tehát eszerint a kísérleti személyeknek több mint kétharmad része, pontosan 67,8 százaléka konkréten és jól emlékezik 4 éves kora előtti eseményekre. Copperfield Dávid visszaemlékezéseiben lírai módon jelenik meg a szülői ház, az udvar, a gyümölcsös. Régi őszökre, gyümölcsszüretre emlékszik. Anyja szedi kosárba a gyümölcsöt, Dávid ácsorog mellette és suttyomban bekap egy-egy szem piszkét. Majd «nagy szél kerekedik és máris elrepül ia nyár. Játszadozunk a kerti félhomályban, körültáncoljuk a nappaliszobát.« (i. m. II. fejezet.) Két önálló, saját tapasztalatokból leszűrt véleményéről ad számot Dávid ebből a kisgyermekkorból: az egyik az, hogy édesanyja ujjára csavargatja szőke hajfürtjeit és nyújtogatja derekát, ebből azt a következtetést vonja le, hogy anyja büszke a szépségére. A másik véleménye az, hogy anyja is, ő is, egy kissé fél a dajkától, Peggottytól. Anyja, a passzív lélek, a legtöbb dologban aláveti magát a dajka akaratának. Valószínű, hogy e két önálló vélemény kialakulása tekintetében Dickens későbbi élettapasztalatokat és gondolati általánosítási mélységet magyaráz bele n gyermek Dávid későbbi eszmélkedésébe. Nem reális, hogy a kisgyermek anyja fésülködéséből, szép hajfürtjeiből, mozdulataiból arra gondoljon, hogy anyja szépnek tartja magát és büszike erre. Az energikus dajka és a passzív édesanya képe is olyasmi, amit >a későbbi reflexió munkálhatott ki, — természetesen bizonyos gyermekkori emlékek nyomán. A kis Copperfield Dávid idilli életét az zavarja meg, hogy özvegy édesanyjának Murdston úr kezd udvarolni. Bájos naivitással érzékelteti az író ennek az »átmeneti« állapotnak fonákságát és azt, hogy a gyermek megérzi az őt érintő változás előszelét. [15]. A polgári családok nevelési rendjének megfelelően, Copperfield szinte véletlenek folytán kezdi észlelni az emberek, sőt már a gyermekek közt is meglévő szociális különbséget. Egy kislány-pajtásával, Emmivel való játszása közben a kislány ezt mondja: a te édesapád úriember volt, az én apám pedig halász, (i. m. III. fejezet.) Az embereket elválasztó szociális különbségeken ezután a gondolkodásra, ábrándozásra hajló Dávid sokat eltöprend . . . Gyökeres változás következik be Dávid életében, amikor mostohaapja, Murdston úr veszi kezébe nevelését. Csupa idegenség, szeretetlen44