Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hahn István: Procopios uzurpációjának társadalmi alapjai

A Prokopioshoz csatlakozott népi tömegek kívánságai hatottak mozgalmának legalábbis propagandisztikus célkitűzésére. Themistios szerint Prokopios adósság elengedést és földosztást hirdetett, és — ha a rétor szavait nem tekintjük tartalmatlan toposnak, valamilyen utópikus kommunizmust is megcsillantott hívei előtt [57]. A konkrét intézkedések során mindebből csak kevés valósult meg. Az usurpator rendkívüli adóval sújtotta a senatori rendet (egy hónapon belül két évi adót hajtott be tőlük) [58], a kisemberek felé ez a különben mogorva, szótlan férfiú barátságosnak, mosolygósnak mutatkozott és ilvmódon nagy tömegeket meglepően rövid idő alatt a saját oldalára állított [59]. A tömegeknek azonban valóságos előnyöket nem nyújtott, Konstantinápolyban pedig éppenséggel súlyos éhínség dühöngött [60] — nyilván azért, mert a kormányzatnak sikerült a fővárosba irányuló egyiptomi gabonaszállítmányokat megállítania. (Egyiptom soha nem állt Prokopios ellenőrzése alatt.) Prokopios bukását végül is nem a tömegek hangulatának megváltozása, hanem merőben katonai tényezők, pontosabban: két alvezérének, Gomoariusnak és Agilonak tisztázatlan okokból történt átállása idézte elő. Legelszántabb hívei, köztük a chalkedoni városi plebejus elemek — Ammianus szerint »néhány lármás ember« — Marcellus vezetésével még az usurpator halála után is kísérletet tettek a mozgalom feltámasztására: tanúlságaként annak, hogy egy meghatározott személy trónrajuttatásának szándékán túlmenő szenvedélyek is fűtötték őket [611. Az eddig elmondottak elég meggyőzően tanúsítják, hogy a Prokopios trónbitorlását elősegítő mozzanatok között a szociális törekvéseknek mind a városi, mind pedig a falusi plebejus rétegek részéről mily nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Az eddigi kutatásokon túlmenően talán sikerült tisztáznunk egyrészt a falusi lakosság mellett a városi plebejus elemek erőteljes részvételét is ennek az usurpatiónak kitörésében, másrészt az ösztönösségen túlmenő, programmatikus és a szociális forradalom utópikus-kommunista eszméivel rokon meghatározott célokat is. A felkelés aligha múlhatott el nyomtalanul az uralkodók szempontjából sem. Petronius, Valens apósa, akinek rossz kormányzása a felkelést kirobbantotta, annak leverése után eltűnt a közéletből, — bár nincs adat arról, hogy a felkelés folyamán életét vesztette volna. Kisebb-nagyobb jelentőségű reformok a szegénysorsú lakosság osztályharcának tompítását szolgálták. Az adószedést kivették a curialisok kezéből és az officiumok feladatává tették abban a kifejezett —• bár aligha megalapozott — reményben, hogy ez megszünteti a behajtás visszaéléseit. Az alsó társadalmi rétegek függését a központi hatalomtól erősítette a defensores plebis hivatalának bevezetése. Themistius szerint a Prokopios-felkelést követő néhány évben nem történt újabb adóemelés — tudjuk, hogy a felkelés egyik kirobbantó oka az adóhátralékoknak Aurelianus koráig visszamenő hatályú behajtása volt [62]. A főváros lakosságának elégedetlenségét kellett enyhíteniök. az ott megindult közmunkáknak, így a Valensről és Valentinianusról 405-