Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

És még egy megjegyzés a táblázathoz. Itt kifejezetten a termelékenység emelkedéséről van szó és nem a munka intenzitásának fokozásáról. Mert például 1941. elején egy nyolc órás műszakban 1500 darab »Levente« szivarkát kellett előállítani egy munkásnőnek, s ezt a normát néhány hónap múlva — teljesen azonos technikai szint mellett — 1600 darabra emelték; ez ténylegesen intenzitás fokozás volt. Most viszont az egy főre jutó termékmennyiség növekedése a technikai szintben bekövetkezett lényeges fejlődés mellett ment végbe, az NDK-tól kapott szivarka készítő gép 600 000 darab szivarkát készít el egy nyolc órás műszak alatt, annyit, mint azelőtt 400 dolgozó. Ez tehát a termelékenység emelkedés. Noha alapvető feltétele a termelékenység növekedésének a technikai színvonal emelkedése, de nem egyedüli. Általában minden olyan új eljárásnak, módszernek a bevezetése elősegíti a termelékenység emelkedését, amivel időt lehet megtakarítani. Ilyenek pl. az újítómozgalmak, a munkamódszert átadó mozgalmak, stb. Az egri dohánygyárban elég korán kibontakozott a munkaverseny. Már a hároméves tervvel kapcsolatosan szép felajánlások születtek. Mégis azt kell mondanunk, hogy a valóban szocialista munkaverseny csak 1949. végével kezdődik meg. Ezzel veszi ugyanis kezdetét itt is a Sztahánov-mozgalom. Megkezdődnek az újítási, a munkamódszer átadási, az anyagtakarékossági és a munkaidő pontos kihasználásáért harcoló mozgalmak is. 1952. január hónapban a 463 dolgozó közül már csak egy volt olyan, aki 100 százalékon alul termelt, mert a 71 munkamódszer-átadó és a 22 sztahánovista hozzásegítette a gyengébb dolgozókat, hogy az átlagos szintre emelkedjenek. Februárban már nincs 100 százalékon alul termelő. A munkamódszer-átadók száma 201, a sztahánovisták száma pedig 26-ra emelkedett. Hasonló arányban növekedett az újítások száma is. Februárban még négy újítás volt, márciusban már kilenc. S ez nem kampányszerűen ment és megy a dohánygyárban, hanem rendszeresen, folyamatosan. 1955-ben az első negyedév alatt kétmillió forintot takarítottak meg a dohánygyári dolgozók, illetve ennyivel csökkentették az önköltséget. Ebben az évben fontos újítások születtek: a dohány szelektálását elősegítő korszerű rostáló gép elkészítése, a szivargyártó gépek fonófej vezetésének gépi irányításúvá tétele, a vágott dohányoknak infrasugarakkal történő szárítása, stb. Ezzel elérték, hogy a korábbi négy nap helyett két nap alatt szárítják meg ugyanazt a dohánymennyiséget, stb. Mindezek együtt az önköltség jelentős csökkenését eredményezik, megteremtik anyagi alapját a dolgozók életszínvonala állandó emelésének. Gazdasági túltermelési válságok hatása az egri dohánygyárra Mivel a dohányipar állami monopólium, sok emberben azt a hiedelmet kelti, mintha a dohányipar mentes lenne a kapitalizmusra jellemző válságoktól, s egyáltalán azoktól az elemi erővel ható gazdasági törvények okozta romboló hatásoktól, amelyek végső soron a gazdasági túltermelési válságban éreztetik leginkább hatásukat. Kétségtelen, hogy mint állami vállalatok, a dohánygyárak előnyben vannak a magánvállalatokkal szemben. Ez az előny abban mutatkozik meg, hogy egyrészt 22* 389