Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Csóka János: Az egri dohánygyár 60 éve, 1895—1955

el kellett a háborús romokat takarítani, helyre kellett üzemeket is állítani, stb., s nem volt nyersanyag sem. Mindössze 166,7 q kocsány, 54 q dohánypor, 29 q dohányszemét és 960 q vágott dohány volt a gyár területén [20]. Ezzel a készlettel nem lehetet megkezdeni a termelést még a legminimálisabbra csökkentve sem. Ezért időlegesen kényszer-szabadságra kellett küldeni a dolgozókat. Csupán a tisztviselő gárda maradt a gyárban: 3 nő és 7 férfi. Később javult a helyzet. A szovjet katonai egységek nyersanyagot szállítottak a gyárnak, megfelelő késztermékért cserébe, s ezzel megteremtődött a lehetősége a termelés beindításának. 1946. januárjában — mindössze félév múlva — már azt jelenthette a dohánygyár igazgatója, hogy amikor átvettük a gyárat, 100 főben állapították meg a létszámot — ez a gyár munkáslétszámának 1945. előtti szintjéhez viszonyítva kb. 25 százalék — s 1945. novemberében már csak 104 munkás van kényszer-szabadságon, jelenleg pedig kb. 60 fő [21]. 1946. elején pedig elérte a háborút megelőző szintet. 1946. szeptemberében már szivarkát exportált a gyár Csehszlovákiába, s megérkezett a háború után először a brazil dohány is. Rossz felszereléssel, nehéz viszonyok között, de megindult az élet a dohánygyárban. Nehézséget okozott az infláció, a jegyrendszer, mégis, a kommunista párt szavára hallgatva, a munkások harcba indultak a termelés emeléséért, mert megértették, hogy az objektíve adott nehéz helyzetből csak ez a kivezető út lehetséges. Hogy a nehézségek ellenére is lelkiismeretesen dolgoztak a munkások, mutatják a következő tények: 1945. november hónapban, amikor még sok munkás kényszer-szabadságon volt, 180 000 darab »Faintos« szivart, több mint 5 millió szivarkát állítottak elő. Továbbá: a szénszükséglet 1945-ben 1000 q volt, 1946-ban már 3000 q. A villamosenergia használat ötszörösére növekedett egy év alatt. 1946. március hóra már 18 millió szivarka volt az előirányzat, ami a háború előtti időszak átlagos termelési szintjének felelt meg, teljes kapacitás mellett. 1947-ben pedig már egy munkahéten több mint 9 millió szivarkát állítottak elő. 1949-ben a proletárdiktatúra győzelmének első évében a gyár termelési színvonala minden korábbi időszakot felülmúlt. A termelt menynyiség (ha minőségi szivarra számítjuk át) 1949-ben 38,6 százalékkal volt több, mint 1938-ban. Ehhez még tudni kell, hogy a munkások létszáma ugyanezen idő alatt 28 százalékkal csökkent. Az egy főre eső termemelés pedig közel 600 százalékkal növekedett, ugyancsak az 1938-as színvonalhoz viszonyítva. Ez az óriási fejlődés azzal magyarázható, hogy a felszabadulás után, már a 3 éves terv időszakában nagymértékben bontakozott ki a dolgozók kezdeményezése és aktivitása. 1949-ben pedig a szocialista munkaverseny, a Sztahánov-mozgalom, az újítási és munkamódszer átadási mozgalmak kibontakozása adott lendületet a munkatermelékenység emelésének. 1949-től kezdve a termelés fokozatosan növekedett. 1951—52-ben új gépeket kapott a gyár. A Német Demokratikus Köztársaságtól kapott »Rapid« szivarka készítő gép egy nyolc órás műszak alatt annyi szivarkát tud előállítani, mint korábban 400 dolgozó. Érthető, hogy a munka termelékenysége óriási mértékben megnövekedett. 382-