Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

rizmus üzelmeire vonatkozó vizsgálati iratokkal együtt mindazon veszedelmes kommunistákat, kik Heves vármegyét és Eger városát rémületben (!) tartották, megfelelő büntetés céljából vegyék át. Ezen megkeresésemre fent jelölt román királyi katonai parancsnokok, dacára annak, hogy előzetesen közös megállapodásra jutottunk, hivatkozással a román megszállott főparancsnokság központi vezetőségének irányítására, egyelőre az átvételt megtagadták és felettes hatóságuk utasítását bevárandónak jelezték . . . tisztelettel kérem Nagy méltóságodat, méltóztassák oda hatni a román katonai főparancsnokságnál, hogy előbbeni megállapodásunk szerint a román katonai megszálló csapatok főparancsnoksága utasítsa alantas és itt parancsnokló közegeit, hogy az általam a törvényszéki bírák és ügyészekből megalkotott véleményező tanács javaslatai alapján statáriális módon ítélkezzenek és az általuk áttett egyéneket bűnügyi irataikkal együtt vegyék át. Amennyiben pedig ez bármely szempontból nehézségekbe ütköznék, méltóztassék az Igazságügyi Miniszterrel közösen oly irányban intézkedni, hogy egy statáriális bíróság állíttassék itt fel, mely az itt, általunk elfogott, kb. 150 kommunista felett sürgősen . .. ítélkezzék .. .« [43]. Hozzájárulhatott a kivégzés elmaradásához az egri román fegyveres erő felingerlése is. Egy kéttagú fehér járőr, Lugosi Ferenc szakaszvezető és Molnár Ferenc közlegény augusztus 20-án este 10 óra tájban egy leány védelmében összeszólalkozott az Érsek-utcában két román katonával. A szóváltásból dulakodás kerekedett, melynek során a magyar szakaszvezető tüzet vezényelt, s a lövésre halva rogyott össze mindkét román katona. A román városparancsnokság megtorlásképpen nyomban golyó általi halálra ítélte a lövöldöző fehéreket. Az ítéletet augusztus 22-én reggel 7 órakor hajtották végre a törvényszéki épület hátánál [44]. A román katonai parancsnokság kétszázezer korona hadisarcot vetett ki Eger városára. A városi tanács plakátokon hívta fel a közönséget, hogy adja össze megfelelő fehér pénz ellenében a kék pénzben követelt sarcot. A város lakossága össze is adta a 200 ezer korona kék pénzt, s beszolgáltatta a román parancsnokságnál [45]. A román katonai parancsnokság az augusztus 20-i esetből okulva, lefegyverezte a karhatalmi csoportot. Erre a városi képviselőtestület elhatározta, hogy küldöttséget meneszt az itt tartózkodó román trónörököshöz, hogy az sajnálkozását fejezze ki a történtek miatt, s kérje a karhatalmi csoport felfegyverzését olyan kikötéssel, hogy a román és magyar katonák együttesen teljesítsenek járőrszolgálatot, mégpedig mindenkor tiszt vezetésével [46]. A letartóztatott és halálraítélt egri kommunisták felett való rendelkezés jogát a román parancsnok magának igényelte [47], Az »egyelőre életben hagyott« egri kommunistákat külön büntetőzárkába csukták. A halálraszántakat csaknem két hétig kínozta sorsuk bizonytalansága. A nyomozó közegek állandóan mámoros fejjel jártak-keltek. Éjjel foganatosították a letartóztatásokat, éjjel eszközölték a kihallgatásokat is. Kedvelt vallató szerszámuk a lovaglókorbács és a bikacsek. De vallattak sós vízbe áztatott, hajlékony nyírfavesszőkkel is. Az áldozat kezét, lábát farkasgúzsba csavarták, úgy verték vesszővel a meztelen talpát. A meg-