Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A fehér terror rémuralma Heves megyében 1919—1921

A megye székhelyén, Egerben, már július 30-án elterjedt annak a híre, hogy a Vörös Hadsereg csapatai Egyek—Tiszafüred között súlyos vereséget szenvedtek. Hasonló kedvezőtlen hírek érkeztek a Tisza-vonal más részeiről is [3]. Az eddig meglapult burzsoák sugárzó arccal jártakkeltek az utcákon, nem titkolva a proletárdiktatúra összeomlása miatt érzett örömüket. De az egri kommunisták nem estek kétségbe. Az Egri Munkás július 31-i száma arról ír, hogy korai a burzsoák öröme. Hiába dugják össze fejüket, mindenütt győz a vörös zászló. Majd amikor augusztus 1-én elterjedt a hír, hogy már Heves is elesett, s az imperialista román csapatok elérték Bessenyőtelket, aznap este Giffka Ferenc, a katona- és munkástanács elnöke vezetésével a párthelyiségben gyűlést tartottak, s elszánt határozatokat hoztak: a munkáscsapatok fegyverrel állnak ellen a román inváziónak. Nemcsak Egert védelmezik, hanern a füzesabonyi vonalat is biztosítják [4]. Jackwerth Ede kormányzótanácsi biztos pedig a 60. pótzászlóalj politikai biztosával megjelent Hevesi Gusztáv katonai referensnél és követelte tőle a besorozottak azonnali bevonultatását. Kérését azonban Hevesi vármegyei másodfőjegyző hadügyi népbiztossági rendelet hiányára hivatkozva, megtagadta. Csak július 29-én érkezett meg a népbiztosság távirati rendelete, amely kizárólag a kereskedelmi és járási alkalmazottak behívását rendelte el [5], Sajnos, már késő volt! Az egri elvtársak csak másnap éjjel tudták meg, hogy augusztus 1-én Budapesten a szociáldemokrata vezérek keresztülvitték a Tanácskormány lemondatását, s hogy megalakult az ellenforradalom első kormánya: a szociáldemokrata Peidl-kormány. Az egri kommunisták közül sokan nem akartak belenyugodni a változásba. Giffka Ferenc úgy vélekedett, hogy még nincs minden elveszve. Kurucz katonai megbízott azonnal a postára rohant, amikor augusztus 2-ára virradó éjjel telefonjelentés jött Budapestről, hogy megalakult a szociáldemokrata Peidl-kormány, s magától Kun Bélától akarta megtudakolni a való helyzetet. Rettenetes volt elkeseredésük, amikor megtudták a Tanácsköztársaság bukásának hírét. Kurucz katonai megbízottat még ez a lesújtó hír sem tudta leverni lábáról. Még azon éjjel mintegy 40 emberrel Füzesabony felmentésére indult. Augusztus 2-án reggel nyolc óra tájban az Egri Vörös Hírlap nyomdája előtt már nagy tömeg hullámzott. A kirakatban a Peidl-kormány névsora és kiáltványa volt kifüggesztve. Mindenki az utcán tolongott és várta az újabb híreket. Szájról-szájra adták: elesett Kálkápolna, Vámosgyörk, Füzesabony. A tokaji frontról már csak egy visszavonulási útvonal állt nyitva a vörös csapatok előtt: Eger—Bakta—Gyöngyös— Gödöllő—Budapest. A Vörös Hadsereg megtépázott egységei fáradtan, rongyosan, kimerülten éjjel-nappal vonultak át Eger városán. Kistálya felől egyre érkeztek a keresztülvonuló katonai egységek teherautókon, parasztszekereken. A visszavonuló vörös egységeket nem kis aggodalommal kísérték az újjongásukat eltitkolni nem tudó burzsoá tekintetek. Augusztus 3-án, vasárnap reggel Egerben nyomtatott cédulákat osztogattak, hogy minden tisztviselő jelenjék meg a városházán délelőtt 9 órára. Ott azután a megjelenteket a direktórium tagjai fegyverbe szólították. Lájer Dezső az elnöki asztalt verve, öntudatosan jelentette ki: 330-