Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

sen akkor kényszerülnek, amikor konkrét gazdasági programot igyekeznek adni. Ugyanis a tények arra kényszerítik őket, hogy elismerjék azokat az óriási vagyoni különbségeket, a fényt és a nyomort, ami alapjaiban megosztja az embereket, sőt hogy elismerjék a helyzet megváltoztatásának szükségét. Erre az elismerésre olyan okok kényszerítik őket (a forradalomtól való félelem; a keresztény eszme stb.), amelyek figyelmen kívül hagyása önmaguk megtagadását jelentené, s a keresztény szocializmus gyors és teljes lejáratását vonná maga után. Itt azonban nem az a lényeges, hogy mit és miért ismernek el, hanem az, hogy mit nem ismernek el és miért. Már az előző fejtegetésekből is kiderült, hogy a keresztény szocializmus határozottan szembehelyezkedik a forradalommal. Ezt azzal indokolja, hogy az anyagi jólét megteremtése nem függ a politikai rendszertől, hogy attól függetlenül lehet célhoz érni, hogy más a gazdaság és más a politika, a kettő egymástól teljesen független, hogy az »örök« erkölcsi törvények általánossá tétele az egyedüli és lehetséges eszköz a jólét megteremtésében, s minden olyan törekvés, amely ezt mellőzi, istentelen és üldözendő. Maga az a tény azonban, hogy a keresztény szocialista ideológusok annyit bizonygatják a gazdaság és a politika »teljes függetlenségét«, hogy ők maguk annyira politizálnak annak érdekében, hogy a jólét elérésének útját a tömegek tudatában politikamentessé tegyék, azt mutatja, hogy az egyháznak a törekvései — a kisemberekért — nem mentesek a politikától, s hogy következésképpen ebben valami távolabbi hatalmi törekvés rejlik. A hatalmi viszony (politikai értelemben) nem lényeges, — mondják —, csak úrrá kell tenni a jólétet. Rá kellett jönniök azonban irra, hogy az a bűvös kör, — örök erkölcsi törvények érvényesítése a jólét érdekében stb. —, amiben mozogtak, nem vezet célhoz, hogy elvontsága képtelenségeket eredményez. Ezért egy olyan konkrét gazdasági programot dolgoztak ki, amely már szükségessé teszi az aktív társadalmi mozgást. A jólét megvalósítását »a tömegakarat demokratikus érvényesítésétől« teszik függővé. Ez a demokratizmus azonban nem politikai demokráciát jelent, csupán a gazdasági életre terjed ki [55]. Hogyan képzelik el ezt az úgynevezett gazdasági demokráciát? Űgy, hogy »a munkából élők többségének akarata szabja meg a gazdasági élet haladásának útját« [56]. Ha azonban ez az »akarat« mégsem érvényesül, akkor nem tehetnek semmit, mert ők csak munkások. így pl. az üzemvezetésbe stb. már nem szólhatnak bele. Az egyház demokráciájának ez a »politika-mentessége«, a kapitalizmusban a dolgozók legnyíltabb kiszolgáltatása az uralkodó osztályok politikájának. Ami a keresztény szocializmus agrárpolitikáját illeti, ott még világosabb fény derül a lényegre. A mezőgazdaságban a gazdasági demokráciát a földbirtokreform alapján képzeli el, azaz úgy, hogy az új tulajdonos a réginek megfizeti a föld árát. Nem ért egyet a földosztással, mert a kártalanítás nélküli elsajátítás ellenkezik az »igazi« demokráciával. A földreform »áldásában« természetesen csak olyanok részesülhetnek, akiknek erre már eleve megfelelő gazdasági bázisuk van. Miről van szó tulajdonképpen? 324-