Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

jukból. Harcot hirdetnek a felekezeti széttagoltság ellen. Vallásfelekezeti politikájuk megfelel egy nyílt, agresszív katholikus keresztény politikai törekvésnek. Lenéznek, mellőznek, gúnyolnak minden más vallási »érdekeltséget«. Egyszóval, ők olyan Magyarországot akarnak, ahol a katholikus keresztényi »demokrácia« minden jognak egyedüli és kizárólagos hordozója. Ez a véleményük a munkáról is: »jogot a munkához«, de »keresztényi kötelességtudatot a joghoz« [49]. Egy ilyen politikai koncepció gyakorlati megvalósítása nem vezethet máshoz, mint a legféktelenebb diktatúrához. A Horthy-fasizmus a szerénytelenség legkisebb gyanúja nélkül nevezhette volna az »új« keresztény szocialistákat az eszméje »szülőanyjának«, amihez már más nem kellett, csak a gyakorlatba való átültetés és egy kis átformálása az adott irányzatnak. S mindezek után — ami az ő logikájuk szerint érthető — az »ideális erkölcsi élet közelgő uralmát« bizonygatták [50], Annyira természetesen nem voltak bizonyosak ügyük szükségszerű győzelmében, hogy mellőzhették volna a kommunisták elleni konkrét támadást politikai és eszmei síkon. Ezért tehát azon igyekeztek, hogy megkíséreljék a Tanácsköztársaság temetésével együtt a kommunizmus eszméjének az eltemetését is. A vörös zászlóval és csillaggal — állapítja meg az egyik cikk — az egész világ ellen egy »borzalmas merénylet« készült [51]. Szükségesnek tartották, hogy a vörös zászló és csillag nemzetköziségével egy másik nemzetköziséget állítsanak szembe. Ezért a »világ proletárjai egyesüljetek« jelszó ellen kiadták a »világ munkásai egyesüljetek« jelszavát és ebbe a jelszóba belefért minden és mindenki, legyen az proletár, kistulajdonos, igazi keresztény tőkés stb., csak egy ne legyen: kommunista. Ebben a jelszóban feloldották az egyes társadalmi osztályokat, rétegeket; »kiküszöbölték« az osztályellentéteket, miután kijelentették, hogy ebben a nemzetköziségben a »jólét gondolata« domináljon, a kereszténység nemzetközisége szellemében. Mit jelentett ez a nemzetköziség náluk? »Fel a nemzeti zászlóval, rajta a kereszttel!« — ezt és semmi többet, a legvadabb nacionalista ideológia kereszttel való propagálását. Más vonatkozásban, — elméleti síkon —, egy kissé reálisabb elemzését próbálják adni a forradalmi eseményeknek, de csupán azért, hogy meggyőzzék a népet — Marx alapján — a kommunisták és általában a forradalmi szocialisták »tévedéseiről«. Hegedűs Andor »A gazdasági harc és a keresztény szocializmus« c. folytatólagos cikkében [52] arról elmélkedik, hogy mi volt az oka a kisemberek elkeseredésének és mi lett volna a szociáldemokraták feladata. (Itt lényegében a kommunistákról beszél, mert érveit a jobboldali szociáldemokratáktól lopta nagyrészt.) Szerinte egyik súlyos ok az volt, hogy a rohamos gazdasági fejlődés nálunk nemcsak a nagytőke gazdasági beruházásait növelte, — ami önmagában még nem baj —, hanem együtt járt a pazarlás növekedésével; a nagytőkések arra törekedtek, hogy arisztokrata módon rendezkedjenek be és így elhanyagolták a munkásjóléti intézmények fejlesztését. Ez azt vonta maga után, hogy egyrészt gyorsan növekedett a tömegek elkeseredése és másrészt pedig ez megkönnyítette a szociáldemok322-