Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről
Az egyház ebből a pozícióból erőteljes támadást indít a szocializmus ellen (a liberalizmus elleni kritikai hadjárat már valóban csak puszta hatalmi torzsalkodássá válik: a liberalizmus önmagában még nem szünteti meg az »isteni törvény jogfolytonosságát«, s ezért elégséges, ha az egyház, mint sértett és mellőzött fél, az égi törvények földi képviselőjének jogán első helyet követel magának), amely a magántulajdon és az erre épülő minden jogfolytonosság tagadása, s elsődleges feladatának a magántulajdon védelmét tekinti. A szociáldemokrácia — az egyházi ideológusok szerint — nem a közösség érdekeinek védelme alapján áll. Az osztályharcnak és az osztályérdekeknek egyoldalú képviselete, más osztályok rovására, az állami élet egyensúlyának felborítását eredményezi. Ezek az ideológusok elismerik azt, hogy Marx és Engels »jogosan kelt ki« a liberalizmus ellen, de nagyot és »végzeteset« tévedtek, amikor nem az erkölcs, az igazságosság és a szeretet nevében protestáltak, hanem a természeti törvények érvényesítéséért szálltak síkra. Marx és Engels valóban nem az igazságosság és szeretet prédikátorai voltak, hanem az objektív történelmi igazságok feltárói. Ezek az objektív történelmi igazságok összhangban állnak a társadalmi törvényekkel, e törvények érvényesülésének tükrözői. Amennyiben ezek a társadalmi törvények objektív érvényesülésük során éppen az adott korban érték el azt a fokot, amikor a további haladás kritériuma a magántulajdon alapján álló tőkés társadalmi és államrend megsemmisülése, annyiban Marx és Engels nem tett mást, mint tudományos alapon bizonyította a »bajok« orvoslásának szükségszerűen kitermelődött feltételeit. Amennyiben azonban a társadalmi törvények az emberek tudatos vagy nem tudatos cselekvésein keresztül érvényesülnek, annyiban valóban azt tették, hogy a társadalmi haladást képviselő progresszív erő, a proletariátus soraiban tudatosították mindazt, aminek egyébként öntudatlan állapotban is ez az osztály hordozója és végrehajtója. A szocializmust és annak képviselőit az egyházi ideológusok azzal vádolják, hogy letérnek az igazságosság és szeretet útjáról és a vad, állatias ösztönök birodalmába vezetik a nyomorgó népet. Szerintük, aki nem ismeri el a magántulajdonjog örök elvét, az szembe kerül mindazzal, ami »az ember földi rendeltetése«. Ennek a földi rendeltetésnek egyedüli képviselője az egyház, a maga keresztény szocializmusával. Milyen indokok alapján? »A keresztény tan szerint az Isten az embert, mint társas lényt, a földre helyezte, hogy a társadalomban az Istentől rendelt tekintély alatt, minden tehetségét a Teremtőnek dicséretére és dicsőségére tökéletesen kiművelje és kifejlessze és hivatását hűségesen betöltve, ideiglenes és örökkévaló boldogságát megszerezze.« [12]. A keresztény szocializmus ennek alapján ad egyenlő emberi jogot és méltóságot mindenkinek. De hogyan? Az igazságosság és méltányosság alapján, azaz, kinek-kinek észbeli mértéke, tehetsége, jellembeli és vagyoni ereje szerint. Az emberek megosztottságát adottnak, istentől származottnak veszi, amelyre az isten földi országa épül. Ez ellen az »örök és boldog« végzet ellen való lázadozás az ember öncsonkítása és megsemmisítése, mert támadás az ember közös eredete és egysége ellen. Az apostol szerint: »nincs zsidó, sem görög, nincs sem rabszolga, sem szabad, mert mindnyájan egyek vagyunk az Ürban«. 312-