Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Szokodi József: A keresztény szocializmus néhány kérdéséről

alapján szemben áll a tőkés termelési viszonyokkal, azok megdöntésére törekszik. A társadalom általános és specifikus fejlődéstörvényei az emberiség történetének ezen a pontján találkoztak úgy össze, hogy a régi termelési viszonyokat megsemmisítő osztály csak úgy tudja történelmi küldetését teljesíteni, ha megsemmisíti saját létezési feltételeit, ami viszont szükségszerűen magával hozza a magántulajdon eltörlését. A proletariátus osztályharca tehát összhangban áll a társadalom fejlődéstörvényeivel, ezért ez a harc progresszív, haladó jellegű. Ezzel szemben a középosztályok »mind azért támadják a burzsoáziát, hogy középosztályként való létezésüket a pusztulástól megóvják. Ezek tehát nem forradalmiak, hanem konzervatívak. Sőt mi több: reakciósok, mert arra törekszenek, hogy a történelem kerekét visszafordítsák.« [8]. A kispolgárság történelmi szerepe a kapitalizmus elleni harcban csak annyiban értékelhető, amennyiben a proletariátus, saját szövetségeseként, a saját hatalma megszerzésére tudja felhasználni. Amennyiben ez a réteg osztálycélkitűzéseiben önállósítja magát a proletariátustól, úgy szerepe a történelemben ellentmond a haladásnak, s a reakciós erők politikájának eszközévé, végrehajtójává s végül martalékává válik. S itt jelen esetben nem a kapitalizmussal szemben táplált illúziókról van szó, hanem azokról az egyház által közrebocsátott politikai és gazdasági ködképekről, amelyeket a kispolgárság, társadalmi helyzetéből kifolyólag objektív, elérhető valóságként lát maga előtt. Alapjaiban ezek az okok szolgáltatják ki a kispolgárságot, mint objektív társadalmi bázist az egyháznak, ezért tud az egyház az ún. »támadó« politikájában a kispolgárságra apellálni. Természetesen emellett arra törekszik, hogy politikájának lehetőleg minél több hívet szerezzen a többi osztályok között is: a proletariátus soraiban a kispolgári életlehetőségek »békés« úton való elérhetőségének propagandája, a magántulajdon örök, isteni eredetének stb. bizonygatása által; a burzsoázia soraiban pedig annak a tudatnak a felébresztése és terjesztése által, hogy az »örök« igazságok további távoltartása az élettől a magántulajdon tragikus megsemmisülését eredményezheti. * Az egyház szövevényes, misztifikált, a vallási eszmék világába rejtett »világi« álláspontjának valóságos politikai vetülete a következőkben foglalható össze: 1. Az egyháznak minden oka megvolt arra, hogy ne álljon ki nyíltan a burzsoázia védelmére, de minden oka megvolt arra is, hogy a »magántulajdon szentségének« őrzőjeként, védelmezőjeként lépjen nyíltan porondra. 2. Ezt azonban nem tehette úgy, hogy a burzsoázia ellen lázongó társadalmi erők energiáját e lázongás fenntartása, vagy szitása alapján vezesse le, hogy így magának politikai bázist teremtsen. Nem tehette először azért, mert a burzsoázia elleni harc zászlóvivője a proletariátus volt, s ez a harc forradalmi elmélete alapján a magántulajdon tagadását jelentette. Másodszor nem tehette azért, mert a tőkés társadalom által kitermelt, olyan hatalmas társadalmi-politikai erő állt szemben a kizsák309-