Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Földi Pál: A marxi-lenini materialista dialektika lényege: az ellentétek egysége és harca

meg: a dialektikus ellentmondást, amely a materialista dialektika^ a dialektikus logika és a dialektikus materialista ismeretelmélet tárgykörébe tartozik, valamint a logikai ellentmondást, amellyel az elemi (a formális) logika foglalkozik. Hogyan kell tehát a dialektikus ellentmondást és a logikai ellentmondást megkülönböztetni egymástól? [40]. A logikai ellentmondás és a dialektikus ellentmondás megkülönböztetésének voltaképpen az az értelme és abban áll a jelentősége, hogy az előbbi megengedhetetlen a helyes gondolkodásban, az utóbbit viszont éppen a helyes gondolkodás tartalmazza és kell is tartalmaznia. Következésképpen, a logikai ellentmondás kizárja és lehetetlenné teszi a helyes emberi gondolkodást, — a dialektikus ellentmondás pedig lehetővé teszi és feltételezi a helyes emberi gondolkodást. Mindezekre nézve Lenin egyértelmű és világos magyarázatot adott. Lenin ugyanis A marxizmus karikatúrájáról című polémiájában határozottan leszögezte, hogy: logikai ellentmondásnak — persze, helyes logikús gondolkodás esetében — sem a gazdasági, sem a politikai elemzésben nem szabad lennie [41]. Vagyis Lenin ebben az utalásban figyelmeztet arra, hogy logikai ellentmondásoknak a helyes gondolkodásban semilven értelemben és semilyen vonatkozásban nem szabad előfordulniok, nem szabad lenniök. Lenin azonban más összefüggésben és más vonatkozásban határozottan és mélyértelmüen kifejtette, hogy a helyes emberi gondolkodásnak igen is fel kell fognia, el kell gondolnia és tartalmaznia kell a logikai ellentmondásokat. Lenin erre a Filozófiai füzetek-ben több helyütt is felhívta a figyelmet, de különösen figyelmre méltó az a máiidézett meghatározás, melv szerint: a tulajdonképpeni dialektika annak az ellentmondásnak a tanulmányozása, amely magában a tárgyak lényegében rejlik [42]. Nos, e lenini meghatározásból minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy a gondolkodás dialektikájának (Engels megfogalmazásában a szubjektív dialektikának) az objektív valóságban meglévő (a tárgyak lényegében rejlő) ellentmondásokat kell tanulmányoznia és tükröznie. Vagyis a dialektikus gondolkodásnak az objektív valóság dialektikáját, — végső elemzésben a tárgyak és jelenségek lényegében rejlő objektív ellentmondásokat — kell tanulmányoznia és megértenie, felfognia és tartalmaznia. Minthogy a helyes gondolkodásnak objektív igazságokat kell tartalmaznia, s mivel az objektív igazság nem más, mint a tudatnak, az emberi gondolkodásnak az a tartalma, amely megfelel az objektív valóságnak, amely helyesen, hűen tükrözi az objektív valóságot, (s természetesen a tárgyak és jelenségek lényegét is), amely egyezik (egyezik és nem megegyezik) az objektív valósággal, — ezért éppen abban az esetben helyes a gondolkodás, ha felfogja és tartalmazza a tárgyak és jelenségek lényegében rejlő dialektikus ellentmondásokat. A helyes, az igazi emberi gondolkodás tehát elképzelhetetlen dialektikus ellentmondások nélkül. Ilyenformán megállapíthatjuk, hogy Lenin az emberi gondolkodásra vonatkoztatva határozottan megkülönböztette egymástól a logi303-