Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Berzy András: A realista ábrázolás kérdései Belinszkij irodalmi kritikáiban

118] A. M. Drumov: A tipikusság problémája Belinszkij esztétikájában. Világirodalmi Tájékoztató. 1953. május—június; 48. Nem érdektelen itt megjegyezni, hogy kritikai irodalmunkban a naturalista ábrázolás elleni első, elvileg is megalapozott kritikai állásfoglalás Neustadt Adolf egyik képzőművészeti cikkében nyer megfogalmazást. A bírálat hangja, elméleti fejtegetése 1840-ben, esztétikai-kritikai eszmélkedésünk idején szinte egyedülálló és páratlan: »Die Kunst ist nidht ein Affe der 'Natur; nicht ein mit Quecksilber bestrichenes Glas, worin sich Alles, wie es eben ist, wiederspiegelt. Dagerreotype

... dürfen noch so sehr vervollkommnet werden, bleiben für immer 'blos Kopirmaschinen; und so genau auch jeder Rauchfang an den Häusern, jedes Blümchen auf der Gartentöpfen abgezeichnet wird, es ist nimmer ein Kunstwerk

... Der Geist muss über allen Erzeugnissen der Kunst schweben, sonst verdienen sie nicht den Namen Kunstwerke, und die Künstler sind blos stümperhafte Nachdrucken Die meisten Landschafter glauben, wenn sie nur eine Gegend, ein Haus, eine Ruine, einen Wasserfall, einen Berg, eine Baumpartie

... recht Daguerreotytreu nachgemacht und auf die Leinwand in blanken Farben gepinselt (haben, sie hätten das 'Höchste und Vollkommenste geleistet; das sind die leidigen Naturalisten unter den Malern

...« (Pesther Tageblatt, 1840. II. 166. sz. 664.) »... die Wirklichkeit sei aber die Basis aller Schöpfungen

... Wer sich vom Boden entfernt, schwankt, kaumelt und fällt

... Denken. Forschen, Erkennen führt zur Wahrheit .. .« (i.m. 1840. II. 170. sz. 680.) [19J M. I. Mordovcsenko: A Don Quijote Belinszkij értékelésében. Irodalomtudományi Értesítő. 1954. febr. 158. 1. [20] Belinszkij: Észt. szemelv. 185—186. [21] Belinszkij: Puskin: Bp. 1951. Közokt. Kiadó. 204. [22] Belinszkij: Puskin. 461. Belinszkijjel szinte egyidőben Henszlmann Imre — aki dramaturgiai cikksorozatában a realizmus első elvi jellegű értelmezését adta — hasonló elméleti következtetéseket von le Shakespeare egyénítő művészetének elemzése során: Shakespeare »még azon drámáinak jellemei is, melyek ugyanazon alkotó szenvedélyekből és tulajdonokból szerkesztvék, mégis annyira különböznek egymástól, miképp mindenikökre mint saját, elkülönözött, bevégzett és minden más hozzájok hasonló egyedtől különbözőkre könnyen ráismerhetni«. (Kisf. Társ. Évi. 1843—45. V. í. 200. 1.) »Ha Shakespeare három gazembereit, Ridhardot, Edmundot és Jágót egymással összehasonlítjuk — mind a háromban ugyanazon embermegvetést, miből humoruk eredt, mind a háromban ugyanazon bátorságot, mi elszántságuk kútfeje, mind a háromban ugyanazon tettetést találjuik, mi nélkül gazember semmire sem mehet, de mégis a gazság alkotó részei bennök oly különböző módon vegyítvék, egymást oly különbözőképp módosítják és birtokosaival a különböző célokra oly különböző eszközöket választatnak, hogy mindamellett, hogy Richard, Edmund és Jágó jellemét ugyanazon alkotó részek képezik, mégis mindenikök tökéletesen bevégzett, egyedi jellem...« (Regélő Pesti Divatlap. 1843. I. 22. sz. 688—89.) Erdélyi János Egyéni és eszményi c. tanulmányában ugyancsak Shakespeare cselszövő gazembereivel példázza, hogyan »lehet az egyféle eszmét vagy tárgyat is külön egyéniségben előtűntetni«. (Magyar Szépirodalmi Szemle. 1847. II. 7. sz. 99.) [23] Belinszkij: Észt. szemelv. 185. [24] Belinszkij: Vál. eszt. tanúim. 96. [25] Belinszkij: Eszt. szemelv. 187. A »nem« és »faj« fogalmát reformkori irodalmi kritikánk úgyszólván valamennyi jelentős kritikusa hellyel-közzel felhasználja a jellemábrázolás problematikájával kapcsolatban. Alkalmazásának egy kevésbé ismert változatát közlöm, amelyben Vachot Imre a francia romantikus dráma egyik fogyatékosságának tartja, hogy a »charaktereknek csak általános nemeit (genus) bírják feltüntetni, de különös fajait (species) gyöngén és ritkán... valamint a növényismerő a rózsát, vagy akármi más virágot nemcsak általános nemében, de legkülönbözőbb fajaiban ... egyenként híven, sajátosan köteles jellemezni ... oly különböztető jelekkel tudja . ., ktil- és belalkatát, vegyületes 279-