Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Pataky László: A teljes Adyért

Ady költői fejlődésének ilyen megvilágítása lehetetlen volt mindaddig, amíg nem lehetett azt kertelés nélkül kimondani, hogy Ady költészete a magyar társadalmi valóság talaján fakadt és írásai mindenekelőtt az ott felmerült kérdésekre adtak bátor, kérlelhetetlenül őszinte feleletet. Ebből következik az is, hogy mindaz, ami 1945 óta nálunk történt, hatalmas jelentőségű, kétségbevonhatatlan eredmény. Nem is szólva most részletesebben arról, hogy ez mennyire szükséges volt már csak azért is, mert az Ady-ellenes durva támadásokat az első világháború elvesztése, majd a forradalmak bukása után a finomabb, de veszélyesebb meghamisító kisajátítási kísérletek váltották fel. Ezeken háborodott fel József Attila, írván Mért békítik a simák alattomba lányduzzogássá haragvásait? S félreérthetetlenül hirdette, hogy Ady a Horthy-korszak Magyarországán A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Ady maga is fennen hirdette, hogy nála a »vers csak cifra szolga«. S bizonyos »művészi igényekkel« szemben így jellemezte életművét: »csak élet ez, summája ezrekének«. (Hunn, új legenda.) Mindez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ő nem vette volna nagyon komolyan költőművészetét. Sőt, azt mondhatjuk, hogy Ady annyira tudatosan törekedett eszméinek magas művészi fokra való hevítésére, mint talán senki a magyar irodalomban. S bár mindennél távol áll tőlünk a felületes provincializmus üres és hamis hasonlítgató kedve, de mégis ki kell mondanunk azt a véleményünket, hogy az Adyéhoz hasonló művészi igénnyel az élet igazságainak, gondolatainak és érzéseinek lírai kifejezésére senki nem vállalkozott a világirodalomban sem. Joggal állapítja meg Bóka László említett tanulmányában idevonatkozóan azt is: »A döntően új Ady meglelt útjában az, hogy nem egyes szimbólumokat alkot, hanem egy egész szimbólum-rendszert, mely egész költészetét egybefogja« [8]. Megjegyzi ő is, mint mindenki, aki Ady költészetének erről a sajátosságáról ír, hogy ennek felismerésében Földessy Gyula tanulmányai voltak az indítói. Ady hű barátja, életművének egyik legjobb ismerője Földessy Gyula fejtette fel valóban ma már mindenki számára megközelíthető módon azt az Ady egész költészetét átfogó, azt különleges egységbe foglaló szimbólum-rendszert, amely az ő költészetének lírai műfajban szinte egyedülálló jellegzetessége. Előzőleg mások is megállapítottak Ady költészetében bizonyos művészi összefüggéseket. így Ignotus, majd később Lukács György is kiemelték Adynak különleges kötet-komponáló képességét. Ám éppen Ignotus közismert kommentálása A fekete zongorá-ról bizonyítja, hogy ez a felismerés mennyivel kevesebb annál, amit Földessy Gyula az Ady minden titkai c. könyvének bevezetőjében így foglalt össze: »Ady elhunyta után a már kész Ady-művel a kezünk261-