Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

a bárdolatlan magyart véghetetlen pusztáinkon, aki » . . . egészségesebb ítélettétellel van felruházva, mint amott a csinos külföldi az ő kevély városaiban ...« A telekjeinken vegetáló cím nélkül való, tehát paraszti földművelőket is meglátja, egy meséjében elítéli a ragadozó madarakat, amiért »a szegény paraszt háza felett szállonganak, és jószágát pusztítják«. Kármán azonban mégis izig-vérig városi polgár, és nem látja meg még a népben szunnyadó erők felhasználásának lehetőségét. — Csokonai említett színdarabjában, az igazi kulturált magyar úr udvarában már népdalokat énekelnek, kanásztáncot járnak, és dudaszó hallatszik nem gúnyolódó szándékkal. Maga Tisztes is majdnem eljárja örömében a kállai-kettőst. De házában a „Rákóczi-nótát is éneklik, melytől pedig Bécs jobban félt, mint egy egész ármádiától. Csokonai a magyar nemzet csinosodásában nagy szerepet szán a népnek. Ennek nyelvéből kell megújítani a magyar irodalmi nyelvet is, mert a szegény községnek ma is több zsenije van, mint a tudós községnek, és mer új dolgokat új névvel nevezni. De van mit tanulnunk a 16—17. század elfelejtett íróitól is. A felvilágosodott Csokonai talán minden írónknál többet tanul a külföldtől, egész Európától, de élete végén úgy találja, hogy a magyarság szellemi megújhodásához nemcsak a csinos külföldre, hanem a magyar népi hagyományra és irodalmi hagyományra is kell támaszkodni [107]. Csokonai tehát pontosabb meghatározását adja Kármánnál a nemzeti jellegnek, a nemzeti inspirációnak, és rámutat annak ma is buzgó forrásaira. Követi tehát Kármánt, de egyben tovább is fejleszti gondolatait, és előfutárává válik irodalmunk népi-nemzeti megújulásának, Petőfinek és Aranynak. Kármán is támaszkodik a magyar régiségre, bár erről nem beszél. A fejveszteség c. elbeszélésének tudatosan archaizáló stílusában a legjobb magyar irodalmi hagyományt, a 16. század velős magyarságát újítja fel [108|. Csokonai azonban a népköltészetben már az ősi magyarságot fedezi fel, és a honfoglaló Árpádról akar eposzt írni. Megvédi és a hagyománynyal igazolja a hun-magyar rokonságot egyes német tudósokkal szemben. Nála tehát teljesen kifejtve előttünk áll mindaz, amiből a felvilágosodás ihletésére a magyar tudományt és művészetet európai szinten, de igazán magyarul, magyar módra meg lehet majd újítani. Megújuló művelődésünk eme nemzeti jellegét Kármán csak megsejtette és felvillantotta, de a teljes kifejtés dicsősége a Csokonaié marad. Karmán gondolatait alig értette és méltányolta valaki korában. Csokonai nem érhette meg legfontosabb műveinek megjelenését. A költői hagyatéka körül támadt harc jó időre eltakarta igazi nagyságát és jelentőségét. Azt mondhatnók tehát, hogy gondolatai a maguk korában nem hatottak. Ezzel a sorssal mindketten tisztában voltak, érezték, hogy csak haláluk után, talán csak századok múlva válhatnak hatóerővé nemzetük életében. Ez a körülmény azonban jelentőségüket és nagyságukat nem csökkenti. Nemzetünknek egy sorsdöntő fordulatánál világosan meglátták a fejlődés objektív irányát, nemzeti művelődésünknek a haladás és a nemzetiség együtthatásában való megújulását. A nemzet csinosodása érdekében az eredeti alkotó zsenik megjelenését sürgették. Ök maguk voltak az elsőszülöttek, tudósok, írók és költők egy személy249-