Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

tatásába vetett hitről. A szentimentalizmus tematikában és stílusban szakít az antik példák követésével és az iskolás szabályokkal. Hatására a prózai műfajok törnek az élre, a mindennapi életből vett hazai témákkal. »A szentimentális lázadás és a szentimentális megalkuvás tünetei« »szinte paradigmatikus teljességgel« azonban Kármánnak csak két korai és jelentéktelen írásában, a Bölcsészeti végrendeletben, és a szabadkőművességről leírt ún. Sejtelmeiben mutathatók ki. Jellemző, hogy mind a kettőt németül írta, a Bölcsészeti végrendeletet 18 éves korában. E rövid ifjúkori írásmű szenzualista, titánkodó, és a szkepticizmussal kacérkodik. Nyoma sincs benne még az író későbbi nagy felelősségérzetének. A Sejtelmei egy fiatalabb testvérnek szintén jó három évvel A nemzet csinosodása előtt keletkezik. Szabadkőműves írás ez az ezzel járó korlátokkal. A páholyok működését szükségszerűen titokzatosság vette körül, ezzel is vonzóerejüket akarták növelni. Midőn Kármán arról ír, hogy »nem minden tudomány való mindenkinek, és ... az igazságok az általános használat, a nyilvános ismertetés által megszűnnek jótéteménynek lenni« éppen a szabadkőműves rend birtokában lévő titkokról beszél, és nem általában a tudományos ismeretekről és azoknak a tömegek előtt való titokban tartásáról. Waldapfel József is arra a következtetésre jut, hogy Kármán túl jut a szentimentalizmus korlátain. Valóban, ha Kármán érett alkotásait szemléljük, azt láthatjuk, hogy a szentimentalizmus csak gazdagította gondolkodását és érzelemvilágát, művészi alkotó erejét, anélkül, hogy negatívumaival is hatott volna rá. A nemzet csinosodása, az Eldorádó és még más írások világosan mutatják, hogy Kármán nem mondott le az éles társadalombíráló magatartásról, és igenis azon munkálkodik, hogy segítsen megváltoztatni a világot. Nem szakít az ész kultuszával, nem rendeli azt alá a szívnek és az érzelmeknek. »Az értelem minden okos lélek örökös jussa«, melynek tüzét semmi hatalom el nem fojthatja. Az értelem »lételünk első dísze«. A szív is az értelmet követi. A »fő és a szív« együttes és harmonikus formálását követeli meg nevelésünktől. Egyáltalán bizonyos egyensúly és harmónia figyelhető meg Kármánnál a fő és a szív, az értelem világa és az érzelmek gazdag áradása között. Stílusa életszerű és érzelmileg átitatott. Műveit azonban egészüket tekintve, de részleteikben és mondataikban is a szigorú, arányos szerkesztés jellemzik. Regényének egyes fejezetei rendkívül finoman és igényesen megkomponált kis remekművek. Mondataiban arányosságra, szimmetriára törekszik. Stílusa hajlékony, kifejező, de emellett rendkívüli tömörségre képes. Az érzelmek hullámzását is szigorú rendbe fogja össze mondataiban, melyeket egyaránt formálnak az éles elme és a csodálatosan finom ritmusérzék. Kármánt tehát megérinti, sőt áthatja, egy időre lenyűgözi a szentimentalizmus, de már igen korán meggazdagodva kerül ki bűvköréből. Továbbra is töretlenül hisz a világosodásban, [65] de mostmár minden elődénél sokoldalúbban és teljesebben tudja meghatározni és felrajzolni nemzeti művelődésünk követendő eszményképét. Minden elődénél nagyobb szerepet juttat abban az érzelmi és az esztétikai kultúrának. 23-