Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

szamenni a vidékre. Nem hiába festi le olyan elriasztó színekkel a magyar vidéki élet posványát. Kármán a nyugati kultúra emlőin nevelkedett, felvilágosult emberSzabadkőműves. A vallásról nem is beszél. Alapos, klasszikus műveltsége van, és érdekes módon legmodernebb elveit és javaslatait is klaszszikus idézetekkel igazolja. A magyarság kulturális életét tehát az egész európai kultúra szellemében kívánja átformálni, minőségileg magasabb színvonalra emelni. Ez pedig csak a Nyugat-Európában kialakult városi polgárosult műveltség, társadalmi életforma, divat stb. átvételével lehetséges. De éppen ez az, amitől a nemesi-nemzeti ellenállás 1790 előtt is annyira féltette a nemzeti jelleget, tehát a magyarságnak önálló nemzetként való fennmaradását. Azt hiszem, a maga helyén elég részletesen bizonyítottuk, hogy e nemzeti ellenállás görcsös ragaszkodása a nemzeti kultúra utolsó maradványaihoz, az ősök hitéhez, a nemzeti nyelvhez és viselethez (sőt talán még a bajuszhoz is) sok szempontból indokolt. A nemzet halálát, azt, hogy külön léte feláldozásával szerezzen kultúrát, senki sem akarhatja, és Kármán sem akarja. És mégis nincs más út, csak előre. Haladni kell Európa nyomában, hiszen a nemzetnek nincsen olyan saját kulturális hagyománya, mely helytállhatna a modern időkben. Az európai civilizáció eléggé körülözönli már a magyar művelődés ósdi őrhelyeit. De ha a mi adott körülményeink között teljesen ki akarunk vetkezni elmaradottságunk rongyaiból, félő. hogy további támasz híján elmerülünk és elveszünk az általános európai kultúrában. Beteljesedik rajtunk Herder ismert jóslata, és egy század múltán már nyelvünket is alig fogják emlegetni [54]. Kármán megtalálja e szorongató helyzetből a helyes, kivezető utat, és feloldja a haladás vagy nemzetiség dilemmáját. Nem arról van szó, hogy vagy magyarok, vagy műveltek legyünk, hanem arról, hogy csak a modern felvilágosodott műveltség magunkba olvasztásával maradhatunk magyarok. Kármán két fronton harcol. Harcol a haladásért, tehát az európai műveltség átvételéért, a maradiság, a mezei élet ellen, s azt mondja, hogy nem szabad nemzeti sajátosságainkba bezápulni, és mintegy a sírunk szélén kinevetni a haladást. Ugyanakkor azonban ő is hangsúlyozza, hogy a nemzeti jelleget mindenáron meg kell őrizni. Az Uránia Bévezetésében ezt írja: »ígértük és meg is álljuk, hogy egy lesz főcélunk közül, ezt a nemzeti charactert fenntartani, erősíteni és vezetni. ..« Szép szavakban méltatja a nemzeti nyelv szerepét: »Ez az a palladium, mely fenntartja alkotványunkát; az a végvár, amely az idegent, míg idegen, eltilt határinkról, vagy hazafivá által változtat, az a mód, amely nemzetünket lételében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy a többek között el ne olvadjon . . .« De beszél »a régi szertartások«-ról, amelyeket »a jó hazaszerető« »örökké tartóknak lenni« •akar. »Ez ád a nemzetnek tulajdon formát, ez ád álló erőt, ez ójja meg a zavarodástól...« A nemzet csinosodásá

ban beszél »szűz nyelvünkről, melyet a versfaragók elrontottak, »eredeti erejéből, szívós és velős természetéből« kivettek. Beszél »üstökös őseink«-ről, »akik oly tiszta magyarsággal szólottak. . .« — Már-már azt hinnők, hogy Kármán a konzervatív gondolatnak a zászlóvivője, ha nem tenné hozzá a régi szertar226-