Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

tikailag megrostálja, és irányt mutat a nemzeti kultúra fejlődése számára. Kármán gyökerében ragadja meg a korszak alapvető problémáját, a haladásnak és a nemzetiségnek sokszor egymással szembekerülő eszméit, és megtalálja a kivezető utat. Eredeti magyar művek alkotását sürgeti tudományban és irodalomban egyaránt, a magunk köréből vett tárgyakat inspirál a szépirodalomnak. Az eredeti alkotás a nemzet csinosodásának az az útja, melyen a pallérozódás szép színe alatt nem vész el a nemzet, de amelyen fennmaradását nem csupán a nyelv és bizonyos külsőségek biztosítják, hanem a szellemi alkotások eredetisége és nemzeti tartalma. Csakis úgy maradhatunk meg magyarnak, ha haladunk, és csakis a haladás szellemében fogant magyar alkotásokkal biztosíthatjuk nemzetünknek az eddig el nem ismert európai szellemi rangot. Kármán gondolatait elsősorban nagy tanulmánya, A nemzet csincsodása és az Uránia Bévezetése tartalmazzák. Tekintetbe kell azonban vennünk kisebb írásait és szépirodalmi alkotásait is, hogy elgondolásait részleteiben is megismertethessük [52]. A nemzet csinosodása akkor születik, midőn a reakció már teljes erővel ránehezedik az ország szellemi életére, mikor már tombol a francia forradalom elleni intervenciós háború. A tanulmány szerzője nem veszi tekintetbe a gyorsan változott körülményeket, bátran ír és szíve szerint. Tekintetbe vesz azonban minden lényeges mozzanatot, ami Bessenyei fellépése óta bekövetkezett a nemzet szellemi életében, mégha erre kifejezetten nem is utal. Elsősorban is a helyes nemzeti önismeretet követeli, és erre inti nemzeti íróinkat. Őt nem téveszti meg 1790 nagy fellángolása, és kíméletlenül kimondja a valóságot: »Ne palástoljátok tehát társaim! hogy messze-messze vagyunk a tökéletességtől, hogy a tudományok dicső halmának derekán még nem járunk, hogy azoknak szeretete még nálunk fel nem ébredett, hogy azok a nemzetek, melyek ezen az ösvényen messze elhaladtak, minket a durva nemzetek rangjába vetettek . . .« Kármán Európa, vagyis az emberiség színe előtt csinálja meg a nagy nemzeti számvetést: »Valljunk igazat! ott megállapodtunk, ahol elkezdettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája! Augustus és XIV. Lajos századjai nálunk egy esztendőben be is állottak, el is múltak.« Kármán az igaz literátor szép hivatásának tartja, hogy a nemzetet józan önismeretre nevelje: »... esmértessétek meg a beteggel kelevény eit és kívántassátok meg véle az egészséget! Verjétek fel a nemzetet vakmerő veternumából, és így töltsétek be azt a polcot, melyre ültetek.« Ezek után pedig maga is hozzálát, hogy rámutasson arra »a féregre, mely fiatal plántácskáink növését akadályozza«, hogy felfedje a nemzeti művelődés akadályait, és felhívja ezekre mindazok figyelmét, »akiknek ezen nemzetek áldásai, a tudományok szíveiken feküsznek«. A nemzet csinosodásának írója folytatja tehát annyi magyar elődje eszmélkedését kulturális elmaradottságunk okairól. A magyar tehetséges fajta és még »a bárdolatlan magyar véghetetlen pusztáinkon« is »egészségesebb ítélettétellel van felruházva, mint amott a csinos külföldi az ő kevély városaiban«. És mégis igaz az, amit Kármán »egy való223-