Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: »A nemzet csinosodása«

a számosabb részre nézve .. . minden országnak született nyelve. Ennek tekélletességre való vitele tehát legelső dolga légyen annak a nemzetnek, amely a maga lakosai között a tudományokat terjeszteni, s ezek által amazoknak boldogságokat munkálkodni kívánja.« [8]. Bessenyei tehát a tudományt akarja »közönségessé« tenni az ország lakosai között, és csak ennek érdekében tartja a magyar nyelvet kiművelendőnek. Távol áll tehát sok kortársa és utóda szinte öncélúnak mondható nyelvművelő szándékától. Szembehelyezkedik azonban azzal a közfelfogással is, mely a tudományok művelését csak a latin nyelven tudja elképzelni, mert ez a felfogás antidemokratikus, nem veszi számításba a »számosabb részt«. Világos előtte, hogy a »született nyelvnek állapatja« megmutatja, hogy abban az országban milyen fokon állanak a tudomány és a mesterségek. A nyelv a tudományokkal együtt fejlődik, és »ennyire egybe vagyon kötve a kettő minden országnak számosabb részére nézve«. Bessenyei jól ismeri Európát, és tudja azt, hogy a művelt nemzetek mindegyike már »önnön nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik« [9]. A modern nemzeti létnek tehát egyik feltétele és jellemző sajátsága, hogy a nemzeti nyelv az élet minden területén, tehát nemcsak a tudományokban, versenytárs nélkül uralkodjék. Magyarországon ez nem így van, mi »nagyon megszűkültünk a magyarságba . . .«, mi »magyarok magonk láttatunk nyelvünket megtiltani«. Pedig szép nyelv a miénk, és ha még nem tökéletes, műveléssel alkalmassá tehetjük arra, hogy »a tudományok szépségeket és mélységeket« elő lehessen vele adni. Ha a modern Európában önálló nemzetként meg akarunk maradni, »csak nékünk is jobb lesz hát a nagy világ után menni«, követni a művelt nemzetek példáját. »A régi módhoz ne ragaszkodjunk, mert ahhoz ragaszkodni annyit tészen, mint a tudatlanságot sóhajtani.« A magyarság boldogulásának útját a felvilágosodott gondolkodás jegyében kell keresnünk, és ezért határozottan szembe kell fordulnunk a kor magyar művelődésének elmaradott elemeivel, a szentírás-magyarázattal és a Corpus Jurisszal, iskoláink elavult tananyagával és értelmetlenül szajkóztató módszerével, a primitívséget és az alacsony ízlést továbbörökítő ponyvairodalommal. Bessenyei úgy látja, hogy a nemzet akkori kultúrájában a szép és erőteljes anyanyelven és néhány régi költőn kívül alig van megtartásra és továbbfejlesztésre érdemes elem. Világi íróink eddig alig is voltak, az egyházi írókat még az írás módjában, a stílusban sem követhetjük. Tehát az angolokat és a franciákat kell követni, a legjobb európai szerzőket kell magyar nyelvre lefordítanunk. Bessenyei az első modern magyar ember, aki a haladás és a nemzetiség gondolatát elvileg összekapcsolja, Európát magyar nyelven akarván megszólaltatni. Nem lehet azonban azt mondani, hogy Bessenyei csupán idegen művek átültetésével akarna segíteni nemzete kulturálatlanságán. Természetesen hasznosnak ítéli a fordítást, és szeretné, hogy magyarul lehessen tanulni a »jó s tiszteletre érdemes hasznú tudományokat«, szeretné, ha a magyar asszonyok olvashatnák magyarul a német regényeket. Jámbor Szándéka ban azonban dicsérettel emlékszik meg azokról, 212-