Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

menj el!) stb. Sokak mondathangsúlyozásában is gyakoriak a hibák, helytelenül emelik ki a mondat szólamhangsúlya egyikét vagy másikát. Különösen súlyos hiba a szólamok teljes széttördelése. Ugyanakkor hiba a tagolatlan beszéd is. Újabban elterjedt hiba a túlságosan érős és sűrű hangsúlyozás. Minden szó első szótagját erősen hangsúlyozzák, azaz a szóhangsúllyal elrontják a mondathangsúlyt. A fontoskodó, mindent hangsúlyozó beszéddel valójában semmit sem emelünk ki. Hogy a hangsúly mennyire fontos akusztikai tényező a beszédben, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy értelmi funkciója mellett ritmikai szerepe is kiemelkedő. A szép magyar beszédet ugyanis a ritmusosságra való törekvés is jellemzi, s ez is kapcsolatban van a hangsúlyviszonyokkal. A helyes hangsúlyozás eredménye az arányos szakaszolás. A sűrű hangsúlyozás rövid szakaszokra bontja az egységet, s darabossá válik a beszéd. Ha nagyon hosszú a szakasz beszédünkben, elfúlás és hadarás a következménye. 2. A régi retorikák a beszéd dallamának, azaz zenei lejtésének jobb ismeretéhez is adtak eligazító szempontokat Azt is kiemelték, hogy a hanglejtés, a hang zenei magasságának változása szoros kapcsolatban van a hangsúllyal is, hiszen a nagyobb hangsúlyt egyúttal a hangmagasság emelkedése is követi. Rámutattak arra is, hogy a hanglejtés a beszédben igen nagy szerepet tölt be; a mondat lényeges alkotórésze, a közlés igen fontos mozzanata. Juttassuk érvényre a mondathanglejtésben a nyelvjárás változatosabb formáit is. Legyen beszédünk hanglejtésében is kifejező és színes. Más melódiája van a közlésnek, a kérdésnek, a parancsnak, a gúnynak, a fenyegetésnek stb. Nem élünk vele, s fertőz az egyhangú, csaknem dallamtalan beszéd. A dallam a kijelentésben, a közlésben, illetve a kérdésben szigorúan kötve van. A közlés dallamában a dallamcsúcs a hangsúllyal jár együtt, a hangsúlyos szólamnak első szótagja magas. A közlő mondat dallama ereszkedő. Az eldöntendő kérdés dallama a csúcsot az utolsó előtti szótagnál éri el, utána leesik. A tagadás nemleges kijelentés, ezért a kijelentéssel azonos lejtésű. A tagadó kérdésben a kérdés jellege az uralkodó, ezért a kérdés dallamára ejtjük, (vö. Magyarosan: 1948. 47.) Kerüljük az ún. leeső hanglejtést. Sokak beszédében a szólamvégeken s az összetett mondatok egy-egy tagmondata végén erősen esik a hang. Hiba ennek az ellentéte is: ne emeljük nagyon a hangot a szólamvégeken, és különösen csúnya modorosság, ha a magasra szökő hang még el is nyúlik, illetőleg elcsavarodik: Hány óra va-an? Kerüljük az iskolásán egyhangú, az egyenletes hullámzással éneklő előadásmódot. A retorikák is elítélik a monotoniát és az isotoniát, az egyhangú és az éneklő hanghordozást. [A mozgalmi zsargon hangsúlyáról és hanglejtéséről: Fónagy—Soltész: A mozgalmi nyelvről című kiadványban olvashatunk (45—48) részletesebben.] 3. A beszéd tempója a régi retorikák lapjain is külön fejezetet kapott. A tempó lehet gyors, lehet lassú, lehet közepes, ahogyan ezt a mondanivaló, a beszéd értelmi és érzelmi hullámzása megszabja. A beszédtempó függ az egyéntől is: vannak szapora szavú és tempós szavú emberek, de függ a mondanivalótól és az érzelem fokától is: 203-