Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

Olykor egy-két szó is jobban Helyre üti a szeget, Mint az olyan, ki beléhord Földet, poklot és eget S ordít, amíg elreked.« [34]. 11. A magyar hangzókat fonetikailag tisztán kell ejtenünk. A fonetikai tisztaság ellensége az idegenszerűség és a hibás ejtés. Vegyünk egy példát: A magyar a hang fonetikailag tiszta képzése a következő: az ajak és fogsoraink széjjelnyílnak, az ajak kissé előre csúcsosodik. Az előre csúcsorodott ajkak a toldalékcsövet kívülről kissé meghosszabbítják, a nyelv kitér nyugalmi helyzetéből, kissé hátrább húzódik és kissé fel is emelkedik, azaz a hátulsó alsó helyzetbe kerül, s a hangszalag adta zönge a hang színezetét kapja. A gége is lehúzódik, s a toldalékcső belülről egy kissé meghosszabbodik. Hibás a képzés, ha az a elfajul á hang felé, vagy hehezetes és orrhangzós színezetű lesz. Az á hang képzésének pontos módja: az ajak és a fogsor nyílik, s a két fogsor közötti távolság akkora, hogy a két fogsor közé hüvelykujjunkat is betehetjük. A nyelv itt nyugalmi állapotban marad: nem mozdul sem előre, sem hátra, se fel, se le. A gége is nyugalmi helyzetben marad, a hangszalagok összezáródnak s a tüdőből kiáramló levegő feltör és halljuk az á színezetű zöngét. Hibás a hangképzés, ha a-féle vagy e-féle, vagy hehezetes, illetőleg orrhangzós á-t ejtünk. 12. Az orrhangúsítás, a nazális beszéd csúnya folt a szép ejtés arcán. Ha szervi oka van, feltétlenül vegyük igénybe a szakorvos segítségét, ha azonban a nazális beszéd csak rossz szokás vagy egyenesen tudatosan vállalt nyelvi modorosság, akkor nincs vele szemben könyörület. Arany azt jegyzi meg, hogy sok ember beszédében az orrhangúsítás »a nyelvi úrhatnámság« egyik jele: »Több azok száma, kik tudva rosszul beszélnek, hogy beszédüknek előkelő színe legyen . . . szerintük kétségtelen előkelőségre mutat, ha valaki a mi csengő tiszta nyelvünkbe orrhangokat elegyít.« 13. Jellegzetes hiba sokak beszédében az ún. affektált hangok képzése (ákádémia, párk, kátásztrófa). Mai magyar köznyelvünkben ui. nincs az á-nak rövid párja, az illabiális rövid á-t, az ún. palóc á-t (kápá) nem ejtjük, ne ejtsük az idegen nyelvekből átvett szavakban sem. 14. A mássalhangzók kiejtésében is előfeltétel a pontos, fonetikai tisztasággal való ejtés. Súlyos hiba pl. a t hang hehezetes képzése, a k hang után h-f éle utóhang hallatása, a h hangnak ch-vel való helyettesítése: düch, pichen (a cseh, juh, rüh stb. szavakban a h-t nem ejtjük!), az 1 jésített színezete (bol'dog), az r ropogtatása vagy uvuláris képzése. A zöngés hangok félig vagy egészen zöngétlen kiejtése: beszél helyett peszél. 15. A magyar artikulációs bázist különösen jellemzi, hogy pontosan különbséget tesz a zöngés és zöngétlen mássalhangzók között. Ennek a megkülönböztetésnek fontos nyelvi szerepe van: más a bab, 201-