Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos Józssf: A helyes és szép beszéd. (Retorikai és fonetikai alapvetés)

ban és figurákban áll az irály szépsége, hanem szép az pz irály, ha ezek ott, ahová valók, önként, magoktól állanak elő, könnyen születnek, kényszer nélkül« [19]. Igen értékes a példatáruk is a tropusok és figurák megfelelő szemléltetésére. [Tropusok: metafora, metonimia, synecdoche, hyperbola (túlzás), litotes (lekicsinylés, szerénység), personificatio (személyesítés), apostrophe (megszólítás), annominatio (szójáték) stb.] — [Figurák: epitheton ornans (díszítő jelző), periphrasis (körülírás), comparatio (egybevetés), parabola (összehasonlítás), allusio (célzás), antithesis (ellenvetés) [»contraria iuxta se posita magis elucescunt«], gradatio (fokozás), praeteritio (mellőzés), prolepsis (megelőzés), concessio (megengedés), aposiopesis (elhallgatás), anakoluthia (kihagyás), repetitio (ismétlés), paralellizmus (párhuzam), interrogatio (szónoki kérdés), exclamatio (felkiáltás), interruptio (félbeszakítás), dubitatio (kételkedés), digressio (kitérés) stb.] Az iskolai formális retorikai oktatás ezeket a tropusokat és figurákat öncélúan emléztette. A homiletikák gyakorlati céljuknak megfelelően a beszéd elemzése folyamatában elsősorban a figurák és tropusok gyakorlati hasznát mutatták meg. A szónoki formalizmus elleni harc jegyében modernizálódtak a homiletikák is, s azt az elvet vallották pl., hogy a képek, a tropusok, a figurák frissek, egyéniek legyenek, s tartózkodjék a szónok az agyonhasznált példáktól. Az olyan képek és hasonlatok, amelyek kívül esnek a hallgató látó- és befogadóképességén, nem világosabbá, hanem zavarosabbá tehetik a beszédet. A képzavar, a képtelen képek használata szeplő a beszéd arcán. Az ízléstelen képek és hasonlatok inkább elriasztanak, a képek, figurák zsúfolása folytán az értelem elfullad, nem jut szóhoz, stb., stb. Az az igen értékes megfigyelésük, hogy a beszéd és a költői alkotás stílustörvényei nem lehetnek azonosak, mai beszédművelésünk számára is fontos elvi és gyakorlati szempont. A beszéd (a le nem írt, az élőszóban hangzó beszéd) éppen mert elevenebb sodrású s nem köti az írás fegyelmező ereje, fegyelmezetlenebb formát (megfogalmazásában és előadásában egyaránt) vehet fel, s könnyebben csúszik bele egy-egy nyelvi, kifejezésbeli pongyolaság is. Sokrétű volt tehát a homiletikák retorikai anyaga is. Általában tanításuknak praktikus célja lévén, induktív módszerrel dolgoznak, s nem fulladnak bele a formalizmusba. A retorikai tankönyvek módszere Az iskolai oktatás céljait szolgáló retorikák, retorikai tankönyvek elmélete és gyakorlata sok tekintetben más utat követett. E könyvek retorikai ismereteket közöltek garmadával, példák elemzése nélkül, deduktív módszerrel [20]. Így kevésbé segíthették a beszédnevelés és művelés munkáját. Amikor a retorika a stilisztikai és a poétikai ismeretek kiegészítéseként elsősorban a prózai műfajok elméletét oktatta, s a szerkezettanok funkcióját is átvette, a beszéd stílusával, elmondásával, hangzásával kapcsolatos kérdéseket alig érintett. Igaz ugyan, hogy a stilisztikák, poétikák és a fonetikák sok tekintetben 190-