Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A fizikatanszék tanárképző és továbbképző munkája

székünk oktatói végezték. A többi továbbképzési napokkal kapcsolatos bemutató fizika tanításokon is minden alkalommal résztvettünk, illetve résztveszünk. Az elmúlt évek folyamán a tanszékvezető, mint a megyei Művelődési Állandó Bizottság tagja e minőségében több községi iskolát meglátogatott. Ezeket a látogatásokat szakmai tapasztalatszerzéssel is összekötötte. Ezek közül a tapasztalatok közül egyik jelentős az volt, hogy a megye általános iskoláinak mintegy 60 százaléka jól fel van szerelve fizikai eszközökkel. Mivel azonban a fizikát több mint 50 százalékban nem szakos nevelők, vagy olyan levelező tanfolyamon végzettek tanítják, akiknek készsége hiányos, a meglévő eszközök közül igen sok használatlanul hever, vagy nem kielégítő módon használják. Ezért a tanszékvezető javasolta a megyei művelődési osztálynak, hogy az általános iskolai fizika tanárok továbbképzése egy-két évig abból álljon, hogy a tanárokat e fizikai eszközök helyes és különféle felhasználására megtanítsa. Ez a fizika oktatás terén ugrásszerű színvonal emelkedést jelentene. A megyei művelődési osztály a tervet elfogadta, s mivel a tanszék összes oktatója, valamint gyakorló iskolánk két fizika tanára vállalkozott rá, hogy ezt a továbbképzést mint előadó, csinálja, úgy határoztak, hogy kéthavonként a 'megye 5—6 központi fekvésű helységébe (járási székhelyek) összehívják a fizikát tanító nem szakos és levelező kartársakat az ilyen irányú továbbképzés céljából. Az első e fajta továbbképzés a megye területén 1956. október 23-án volt, s abban a tanévben az ellenforradalom, s az azt követő körülmények a további ilyen munkát megakasztották. A gyors konszolidáció után azonban a megyei művelődési osztály tervünket felújította, s ebben a tanévben megindul újra. * Tanszékünk munkája természetesen nem csupán a tanárképzésre szorítkozik. A fentiekben azonban csak ezt és a fizika tanárok továbbképzése terén végzett munkánkat ismertettem. Meggyőződésünk, s a tanszék egész oktató személyzete ebben egységes nézetet vall, hogy főiskolánknak a magyar szocialista 'köznevelés szempontjából ez a legfontosabb feladata: a szakmájukat a kellő magas színvonalon tudó, hivatásukat szerető, jó nevelőket, jó tanárokat adni az általános iskolának. Elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy tanszékünk és főiskolánk, úgy, mint a többi testvér pedagógiai főiskola is, az elmúlt évek folyamán a hivatás-szeretetre nevelésnek, a tanárképzésnek igen sok jó és bevált módszerét kísérletezte ki. Az elmúlt évek igazolják, hogy végzett hallgatóink 2—3 évi tanítás, gyakorlatszerzés után túlnyomó részben igen jól megállják a helyüket. Ezt nem mi állapítjuk meg, hanem az általános iskolák, művelődési osztályok vezetői, szakfelügyelők, stb. Nem kétséges, hogy tanárképző és továbbképző munkájánál fogva a pedagógiai főiskola szervesen beépült a magyar közoktatásügybe, s mint intézmény, a népi demokrácia államának egyik legjelentősebb és legeredményesebben működő alkotása. 176