Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A fizikatanszék tanárképző és továbbképző munkája

lódás és a bukási százalék lényegesen magasabb volt nálunk, mint ahogyan azt egyes vezető körök akkoriban kívánatosnak tartották. Ugyanilyen szigorú mértékkel bíráltuk és bírálunk a felvételi vizsgákon is. Ennek következménye az, hogy amióta a komoly felvételi vizsgákat bevezették, tanszékünkön a nappali tagozaton egyetlen bukás nem volt, bár a vizsgakövetelmények semmivel sem csökkentek. A képzés idejének három évre való felemelése lehetőségeinket jelentősen megjavította. Az előadási anyagot lényegesen nem növeltük, de lehetővé vált a színvonal további emelése és igen jelentős mozzanatként kell megemlítenem a laboratóriumi gyakorlatok számának kettőről háromra való növelését hetenként. Laboratóriumi gyakorlatainkon eddig is elvégezték a hallgatók az összes általános iskolai demonstrációs kísérletet, némelyiket három-négy különböző módon is. Ezenkívül végeztek magasabb fokú demonstrációs kísérleteket is, azért, hogy kísérleti ügyességük minél magasabb fokra emelkedjék. Mindezeken túlmenően pedig fizikai méréseket is állítottunk be, a fizikus gondolkodásmód és a kvantitatív pontosság elsajátítása érdekében. A gyakorlatok idejének 50 százalékkal való növelése lehetővé tette egy egész sor újabb mérőkísérlet beállítását. Külön kell szólni a fizikai példák kérdéséről. Az 1950-es évek legelején sem az általános, sem a középiskolákban nem volt rendszeres fizikai példamegoldás. Ezért, amikor tanszékünkön már 1950-ben bevezettük a rendszeres példamegoldást, kénytelenek voltunk középiskolai példákhoz fordulni, s hallgatóinknak ezek is komoly nehézséget okoztak. Mintapéldákat az előadások során mi magunk is megoldottunk (ezt mind a mai napig csináljuk is), házi feladatokat is adtunk, s bár ezeket nem ellenőriztük, mint a középiskolában, egy-egy előadást néha azzal kezdtünk, hogy egy-két hallgatóval nyilvánosan megoldattunk néhányat a feladott példák közül. Ez utóbbi módszer azonban, amellett, hogy erősen középiskolás jellegű, nagyon időt rabló volt. Ezért inkább félévenként: két-három alkalommal a laboratóriumi gyakorlatokat fordítottuk példák megoldására. Ezenkívül megoldás végett félévről-félévre kiírtunk hallgatóink számára 30—40 fizikai feladatot. Ezek közül a feladatok közül szerepelt egy-egy a vizsgák alkalmával a tétellapokon. Az utóbbi években mind szélesebb körben megkezdődött a gimnáziumokban is a fizikai feladatok megoldása. Bár tapasztalataink szerint hallgatóink nagy része még mindig igen hiányos példamegoldó készséggel kerül hozzánk, mégis lehetőséget láttunk, hogy a példák színvonalát is emeljük. Ezért lassan a középiskolai típusú példák közé különböző magyar és külföldi példatárakból könnyebb egyetemi jellegű példát iktattunk be. A főiskolai oktatás három évre való kiterjesztésével most már rendszeresen használjuk az egyetemi példatárak azon példáit, amelyek a főiskolai tananyaggal kapcsolatosak. Végül még néhány szót kell szólnom a fizikai előadások egy specialitásáról, amely a tanárképzéssel kapcsolatos. Amióta hallgatóink komolyabb felvételi vizsga után kerülnek a főiskolára, így tehát fizikai alapismereteik megvannak, felvetődött az a kérdés, nem kellene-e a legelemibb, s általuk már ismertnek feltételezhető fizikai anyagot a főiskolai előadásokból kihagyni. Ezáltal 171