Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A fizikatanszék tanárképző és továbbképző munkája

továbbá szertár létrehozása. Mindkét feladat meglehetősen nehéznek bizonyult, hiszen maga az általános iskola is még csak egy éves volt, s így a tanárképzés követelményei még elméletileg is csak többé-kevésbé voltak tisztázottak, a gyakorlat által elénk tárt kívánalmak még a jövő titkai voltak. így az anyag összeállítása a tanszék egy főből álló oktató személyzetének, a tanszékvezetőnek elgondolása szerint történt, s az elkövetkező évek mutatták meg aztán gyakorlatilag, hogy milyen módosítások szükségesek a jobb tanárképzés érdekében. Még nehezebb volt a szertári felszerelés kérdése. Fizikai taneszközök gyára ebben az időben Magyarországon alig volt, s így elsősorban a főiskolai műhelyre támaszkodtunk, s házilag próbáltuk megoldani a legszükségesebb eszközök elkészítését. A hallgatók számára rendszeresített műhelygyakorlatokat az első két évben ennek a feladatnak a szolgálatába állítottuk. Később a tanszék oktató személyzetének létszámnövelésével a hallgatók műhelygyakorlatait fel tudtuk menteni ez alól a kötelezettség alól, s az eszközök készítését a műhely és a tanszék személyzete végezte. Az 1950-ben készült első leltárban már kb. 500 eszköz szerepelt, mintegy 20 000 forint értékben, összehasonlítás céljából megemlítem, hogy jelenlegi szertári állományunk kb 2 800 db és több mint 200 000 forint értéket képvisel. Ebből kb. 200 db a házilag készített műszer, mintegy 16 000 forint értékben. Az első tapogatódzó évek után (országszerte) rövidesen kialakult a fizikus tanárképzés rendszere: ez az elméleti előadásokon kívül laboratóriumi gyakorlatot, műhelygyakorlatokat, s a gyakorló iskolában folyó gyakorlati képzést foglalt magába. Tanszékünkön az első perctől tisztában voltunk azzal, hogy tanárképző munkánk csak úgy lehet eredményes, ha állandóan figyelemmel kísérjük az általános iskola fejlődését és követelményeit. Ezért szoros kapcsolatot tartottunk gyakorló iskolánkon kívül a város és a megye több általános iskolájával. Abban az időben (1949—1952) az általános iskolai fizika tanítás legégetőbb problémája a szertári felszerelés hiánya volt. Néhány polgári iskolából lett általános iskolának volt szertára, bár a háború ezekből is sokat elpusztított. A falusi elemi iskolákból alakult általános iskoláknak azonban egyetlen darab fizikai felszerelésük sem volt. Az ezekben az években kikerülő fizika tanárok előtt tehát nemcsak az a feladat állott, hogy fizikát tanítsanak, hanem az is, hogy a legelemibb szertári felszerelést el tudják készíteni maguknak, másrészt a minden háztartásban megtalálható egyszerű eszközöket is fel tudják használni demonstráció céljára. Ezért előadásaink során mi magunk is felhasználtunk a kísérleteinkhez egészen primitív eszközöket, amelyeket drótdarabokból, lemezhulladékból, cérnaorsókból, stb. állítottunk össze. Sok esetben még olyankor is bemutattuk a kísérleteket ezekkel az eszközökkel is, amikor már rendelkezésünkre állott komolyabb kivitelű (pl. gyári) eszköz. A laboratóriumi gyakorlatokon is el kellett hallgatóinknak a demonstrációs kísérleteket ilyen kezdetleges eszközökkel is végezniök. A műhelygyakorlatokon arra törekedtünk, hogy minél többfajta bemutató eszköz készítését sajátítsák el a hallgatók. Ezért egy-egy évfolyam a műhelygyakorlatok két féléve alatt annyi különböző demonstrációs eszközt 168