Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Darvas Andor: A fizikatanszék tanárképző és továbbképző munkája

Az előbbiekben láttuk, hogyan lehet táblázatkészítéssel ismételni földrajzórán. A megoldás ilyen, vagy hasonló módja természetesen nemcsak a földrajzban lehetséges. Sikerrel alkalmazhatnak hasonló megoldást az irodalmat, nyelvtant, történelmet tanító nevelők is. Természetesen nem lehet minden anyagot táblázatba »kényszeríteni«. Ha a táblázatkészítés a munkát bonyolultabbá tenné, nem célszerű alkalmazni. Ez az ismeretek összezavarodásához vezetne. »Eredményét« mérlegre téve az ilyen ismétlésnek, meggyőződhetünk a helytelen alkalmazás káros voltáról. Az ilyen eljárásnál csak az rosszabb, ha oldalszám szerint feladja a tanár az anyagot, azzal az utasítással, hogy »ismételjék« át. A fizika, kémia, élettelen természet anyagának egyes témái arra adnak lehetőséget, hogy kísérleteket mutassanak be, feladatokat oldjanak meg a tanulók és e közben ismételjenek. Az is lehetséges, hogy egy összetett feladat megoldása kapcsán minden szabályt, fogalmat ismételtessünk. Egy kísérletezésre és gyakorlati feladatok megoldására épített ismétlő óra így folyt le: Fizika, általános iskola VII. osztály. Az óra tárgya: A mozgásokról tanultak ismétlése. A tanár az óra előtt előkészítette azokat az eszközöket, amelyeket az egyes órákon tanításában használt. Minden kéznél volt, hogy a tanulók kísérletezhessenek. Előre megállapította, hogy ki, milyen kísérletet fog bemutatni, mely feladatot fogja elvégezni. Szinte minden tanulót foglalkoztatni ikívánt. Legelőször közölte az óra tárgyát és azt, hogyan fogják ismételni a tanultakat. Sorrend: 1. Egyenletes mozgások. 2. Az egyenletesen gyorsuló mozgás. 3. Az ingamozgás. 4. A mozgások törvényei. 5. A mozgást akadályozó erők. A tervet a tanulók feljegyezték a füzetükbe. A tanár nem változtatta meg a tankönyvi sorrendet a tárgyalás idején sem, most sem. Az eredeti elrendezés sorrendjében ismételtetett. Hogy a tankönyvi sorrend ne vezessen az érdeklődés csökkenéséhez, megmagyarázta, (hogy mit fognak tenni az órán. A sok eszköz és annak kilátásba helyezése, hogy kísérletezhetnek — felkeltette a tanulók érdeklődését. A megbeszélt sorrend alapján megindult a munka. A tanár kérdései közül a következők voltak a legfontosabbak: Milyen mozgásokról tanultunk? Mutasd be az egyenletesen gyorsuló mozgást! (Egy tanuló a lejtőn bemutatja.) Mivel mérjük a sebességet? Mondj példát az egyenletes mozgásra! Mi a gyorsulás? Ezután a következő feladat megoldása következett: Ha egy autó egy óra alatt 30 km utat tesz meg, akkor 80 km út megtételéhez mennyi időre van szüksége? A feladat lerövidített szövegét, a megoldás menetét felgyezték. Hogyan kell téhát kiszámítani az út megtételéhez szükséges időt? Válasz: t — .A képletet bekeretezik kiemelés céljából. Üjabb feladat: Egy gyorsvonat 2,5 óra alatt 200 km utat tesz meg. Mekkora a percenkénti sebessége? A feladatot megoldják. Hogyan kell tehát kiszámítani a sebességet? Válasz: c = . Ezután a megtett út kiszámításával kapcsolatos ismeretek felújítása következett. Sebességem 53/perc. Milyen messzire jutok egy óra alatt? s = c . t. Milyen mozgásokra vonatkoznak az eddigi megállapítások? (Az egyenletes mozgásokra.) Mutasd be a szabadesést! (Egyszerű kísérlet.) Feladat: Toronyból követ ejtek le. 4 imp alatt ért földet. Hány méter utat tett. meg? A megoldás most is közös munka eredménye: s = si-. t.t. Mutasd be az ingamozgást! Mitől függ a lengési idő? Bizonyítsd be kísérlettel! Mit tegyünk, ha késik az ingaóránk? Ha siet? Mutasd meg! Hasonló módon foglalták össze a mozgástörvényekről és a mozgást akadályozó erőkről tanultakat. A gyakorlati jellegű feladatok, a kísérletek mindvégig ébren tartották a tanulók érdeklődését. Számos rövid, 162