Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

Stíluselemzési óra az ált. isk.-ban. »Üj szín vetítődött irodalomolvasási óráinkra. A gondolat lényege az, hogy vétessük észre: a költői művekben sokszor milyen fontos szerepe van 1—1 különleges szórendű mondatnak, 1—1 mondatrész kiemelésének, az igéknek, a névszói állítmányoknak, mély vagy magas hangrendű szavaknak stb. Nem volt idegen előttünk ez a gondolat és módszer eddig sem, azonban ennyire általánosan és mindenre kiterjedő figyelemmel nem szerepelt gyakorlatunkban. Vörösmarty: A búvár Kund c. balladájában próbáltam először megvalósítani ezt a tárgyalási formát. Itt különösen a melléknévi igeneves jelzős szerkezeteknek van fontos szerepe. Pl. »... a harag — Búsult szívekben háborog« milyen nagyszerű, tömör kifejezése annak a gondolatnak, hogy a magyarok keserű bánattal roskadozó szíve fellázad a gyűlölt elnyomó ellen. Vagy: <•>... a megcsapdosott — Dunának árja zúg.« Mennyire magába foglalja ez a ragyogó jelző »megcsapdosott« a hosszú 8 heti ostrom szenvedését, gyötrelmét, majd közelebbről pedig az égiháború viharát. Vagy gondoljunk a kötőszók érdekes és régies használatára: »-Csaták miatt ha nyughatol — Öh, ifjú, szép hazánk?« — Az érdekes alakú igék mindegyike segíti a tartalom jobb megértését, az esemény plasztikusabb elképzelését: »... mind harcon termenek.« »-.... az éj jövend.« »... dobog magányosan.« Részletezhetném még tovább, de csak utalni akartam ez új szempont első, teljes alkalmazási órájára. A tanulók igen komoly érdeklődéssel, szinte egymással versengve végezték ilyen szempontú megfigyeléseiket a Szózat tárgyalásának második óráján. Az óra után világosabban lehet látni a hiányosságokat, mely miatt a tanítás nem érte el á kívánt teljességet. Tervem szerint a Szózat tárgyalásának második órája a szerkezetnek, stíluseszközöknek, versformának és műfajnak a megállapítása volt. Ez, mint utólag megmutatkozott, túlságosan sok anyag egy órára, mert egy ilyen vers, mely ennyi stíluselemzési lehetőséget kínál, más szempontú megfigyeléseket egy óra keretében nem tesz lehetővé. A szállóigévé lett mondásokat, az azonos mondatrészek felsorolásbeli szerepét, a nyomatékosító ismétléseket és az újszerű összetett szókat alaposan megvilágítottuk, helyénvalóságukat, a mondanivaló általuk kifejezett szépségét, a nyelv plasztikusságát a tanulók meglátták. Nem maradt azonban idő a fent említett okok miatt arra, hogy a magas- és mélyhangrendű szavak által előállott zeneiséget, a nyelv tömörségét, s a szóképek, a vízió, az egész verset átszövő ellentétek szerepét az előzőkhöz hasonló alapossággal vizsgáljuk meg. Tanulság számomra a következő: távol minden erőltetettségtől, a költemény oktalan feldarabolásától a legnagyobb mértékben óvakodva, csak annyit adni, amennyit az alkotás önként kínál, a stíluselemzés ilyen alkalmazása rendkívül hasznos. A költemény mondanivalójának egészét sokkal jobban megértethetjük, a költő stílusának szépségét, egyéni sajátosságait megláttathatjuk, megértik a tanulók azt, hogy a mondatrészeknek nemcsak nyelvtanórai vizsgálódásukban van szerepük, nem önmagukért vannak, hanem hogy a gondolatot közkinccsé tegyék, gyönyörűségünkre, tanulságunkra szolgáljanak. A gyermekek rendkívüli aktivitása az órán igazolja azt, hogy a költemények feldolgozásának ez az új meglátású módszere kiváló, tanulságos, izgalmas, s az irodalmi alkotások igazi megértésének útját rendkívül megkönnyíti.« Ezek a próbálkozások természetesen még sok kérdést hagynak nyitva. A legelső kérdés, ami felvetődik, az, hogy meddig mehetünk el az elemző munkában anélkül, hogy a költői nyelv vizsgálata puszta nyelvtani kategóriák felismerésévé változnék. A másik fontos szempont, amire figyelnünk kell. hogy túl ne erőltessük az elemzést! Csak ott kerüljön ez elő, ahol a nyelvtani forma valóban a könnyebb megértést segíti. Nehogy valaki túlzásba esvén, az irodalmi művet kizárólag mint formai teljesítményt vizsgálja. Tudatosítani kell, hogy a formai elemek jelentése nem lehet határozott, hiszen ez mindig csak alkalmi. Viszont meg kell láttatnunk tanítvá140