Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

Nem, nem is lehet kétséges: a harag ég bennük, de ők még nem mernek szólni, nem is tudnak, annál sokkal erősebb bennük az indulat. Teljes lesz a csend: aminek mélységét érzékelteti ismét a fokozódás, nemcsak szó, hanem hang, sőt még lehellet sem hallatszik. Ezzel ellentétben egyszerre felzúg az ősz bárd éneke. Az énekes erős indulatát hangulatfestő szó érzékelteti: húrjába csap. A hangutánzó szavak használata, a mondanivaló erőteljes megismétlése érzékelteti az ősz bárd énekének erejét, amit csak fokoz a király ellen intézett egyenes támadás: Te tetted ezt, király! Majd: Király, te tetted ezt! (te, akinek feladata a nép boldogítása lenne). A király féktelen indulatát a szinte már csak indulatszóvá zsugorodott mondatok mutatják: Máglyára! El! S belép egy ifjú bárd. Figyeljük meg a két bárd énekének művészi hangfestését! Míg az előzőben a sok r, a keményen kopogó t (te tetted ezt) az erőt mutatja, itt a király kívánságának megfelelően »lágyabb ének« kél: a ritmus, a sorközti rím, a sok 1 hang valóban lágyabb: s az ifjú nem is vérről, csatáról énekel, hanem most zokogó, panaszos asszonyok jelennek meg előttünk. Vakmerően áll elő a harmadik bárd: ő már nem fél. A derék van előtte, aki elhullt a csatában (történést fejez ki, akaratunktól független), de emlékét nem felejti a nép. A két sor összetartozását a rímelés is mutatja. Itt már nem királynak szólítja »urát« a bárd, nevén nevezi, s bátran vágja oda: No, halld meg, Eduárd, s a fokozás mutatja az egyre fokozódó gyűlöletet: nem ejti ki senki dicsőítve neved, sőt átok fejedre minden dal. A következő versszakok felforgatott szórendje mutatja a király feldúlt lelkiállapotát, a zűrzavart, a lótás-futást, amit kelt a parancs, a rettenetes. De vannak szolgalelkűek, kik követik a király parancsát. Ezt mondja számunkra a »szolgái« szó, akik gyorsan igyekeznek teljesíteni a parancsot, hiszen »szétszáguldanak«, s mindenfelé összejárják az országot, a messzi vidéket is, »ország-szerint tova«. És a király menekül; menekül a nép haragja, de méginkább a saját lelkiismerete elől. Ezt mutatja az újra előkerülő, szinte szó szerint ismétlődő rész: csakhogy a király mostmár »vágtat«, s körötte nem csend van, hanem lángol az egész tartomány. Itt kell megmutatnunk azt, hogy valójában nem a hegyes Wales, hanem a sík Magyarország a színhely, hiszen itt látszik csak a sík vidéken, hogy »ég földszint az ég«. De erre utal a »halomba mint kereszt« hasonlat is, amelyik a magyar táj hangulatát idézi. 134