Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvi elemzés stilisztikai vonatkozásai az általános iskola VIII. osztályában

A feladat tehát már sokak előtt világos. Ennek ellenére helyes az a kép, amelyet Bakos József fest az iskolákról: ».. . még mindig kevés tanulóink között az olyan típusú olvasó, aki öntudatos olvasó, ízléssel olvasó, aki tudja, mit kell olvasni, és hogyan kell olvasni. Még mindig vannak nevelők, akik nem látják tisztán, hogy ,igényes stílusoktatás nem képzelhető el igényes nyelvtani iskolázottság nélkül', és hogy ,grammatikai helyesség és stílusízlés együttes követelmény'« [23]. Középiskoláinkban sem sokkal jobb a helyzet, mint az általános iskolában. Komlós Aladár Jóború Magda egyik előadását ismertetve, ezeket írja: Esztétikai méltatással az I. és III. kötet (ti. tankönyv) csak igen ritkán kísérletezik. Ha megteszi, ez az első kötetben így megy végbe: Bornemissza Péter éneke a »régi magyar lírának egyik remekműve«. Meg kell tanulni, hogy remekmű. Miért az? »Csak!« [24]. És még tovább idéz hasonló »méltatásokat«. (Pedig éppen ennek a versnek milyen kitűnő elemzését találjuk Bóka László »A szép magyar vers« c. munkájában!) A nyelvtan és irodalom, a nyelvi-stilisztikai elemzés összekapcsolása tehát nem kielégítő. Hogyan próbáljunk meg ezen segíteni? Míg a nyelvészkongresszuson elhangzott előadások az elvi kérdések tisztázásához járultak hozzá, gyakorlatilag is utat mutatott a nevelők számára a Kerékgyártó—Lengyel szerkesztésében megjelent »A fogalmazás tanítása« c. segédkönyv, mely számos kitűnő gyakorlati tanácsot ad az általános iskola alsó és felső tagozatára egyaránt. Mivel a kérdésnek általános vizsgálata igen messzire vezetne, mi itt most csak egyetlen osztályt kísérünk figyelemmel, az általános iskola VIII. osztályát. Hogy miért éppen ezt? Azért, mert ennek az osztálynak az elvégzése után sokan nem tanulnak már tovább; tehát itt meg kell adnunk az alapot a magasabb fokú olvasáshoz. Ennek akadálya nincs is, hiszen a leíró nyelvtan tanulását a tanulók a VII. osztályban befejezik. Mindenképpen indokolt tehát, hogy elsősorban ezt az osztályt vizsgáljuk. A stíluselemzés itt is problematikus. Sok esetben kimerül még mindig abban, hogy megkerestetik a tanulókkal a szó- és gondolatalakzatokat, szépen sorba szedve leírják a füzetbe, s ezzel eleget is tesznek a stiláris elemzésnek. Pedig ennél sokkal mélyebbre nyúlhatunk, és kell is nyúlnunk. A legelső természetesen az, hogy fel kell tételeznünk, hogy tanulóink a leíró nyelvtannal valóban tisztában vannak, méghozzá a 3 éven át folytatott fokozatos és tervszerű elemeztetés következtében világosan el tudják határolni a nyelvtani kategóriákat, sőt azoknak stílusértékét is ismerik (rokonértelmű szavak hangulati különbsége; rövid és hosszú mondatok váltogatása: magas és mély hangrendű szavak stílusértéke stb.). Ezeket az ismereteket használjuk fel, gyümölcsöztetjük most, a VIII. osztályban. Hogyan? Az irodalmi mű szokványos tárgyalásmódja (a mű keletkezésének körülményei, szerkezeti vázlat stb.) mellett meg kell azt is figyeltetik