Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Perényi János: Módszeres óravázlatok, útmutatások a jelentéstan tanításához

A szó hangulata Vegyes típusú óra Az előző órákon arra tanítottuk a gyerekeket, hogyan vegyék figyelembe a jelentéskülönbségeket, a jelentés árnyalatait. Most ki kell egészítenünk a harmadikként felismertetett elemmel, a szóhangulattal ezeket. Természetesen lehetett volna ezt a vonatkozást már a rokonértelmű szók tanításakor is megfigyeltetni, de az anyag amúgy is nagy, azonkívül az így, mozaikszerűen összerakosgatott ismeretek részletekben könnyebben bevéshetők az alaposabb megfigyeltetés nyomán. A számonkérés: Az újabb gyűjtések megbeszélése főként a jelentések egyezésére, a felcserélhetőségre, a különbségekre, a pontos kifejezésre irányitsa a figyelmet, összekapcsolhatjuk az írásbelit a szóbelivel: magyaráztassuk meg a gyűjtővel az egyes szók jelentését. Az előkészítés gondolatmenete kb. a következő lehet: Két azonos című és tartalmú könyvet kicserélhetünk egymással, mert értékük a használatban megegyező. Ugyanazt olvashatjuk, tanulhatjuk belőlük. Ugyanígy az azonos jelentésű szókat is fel lehetne cserélni, hiszen ugyanazt jelentik. — De ha valaki a könyvét könyvkötővel beköttette, már nem cserélné el a fűzött példánnyal, mert már több az értéke, más a külseje, ha a tartalom nem is változott. így már felvethetjük a problémát: Csakugyan felcserélhetők-e az azonos jelentésű szók? A szemléltető szöveg az eddigi gyűjtések szópárjai. A megfigyeltetést kezdjük pl. az apa — atya szópáron. Kiderül a beszélgetés során, hogy a gyerekek apjukat apa, édesapa, apuka, c.puska, api, apika, papa stb. néven emlegetik, ahogyan otthon szólítják. Ha megkérdezzük, miért, — megmondják, hogy így szokták, szeretetből, mert kedvesebbnek, becézgetőnek érzik, — mi meg hozzátehetjük: bizalmasabb, közvetlenebb, otthoniasabb, valami jó érzés, hangulat keletkezik bennünk a kedveskedő szó hallatára. Atya, atyám néven egyik sem szólítja apját, nem is igen lehet kedveskedve becézni (atyusnak legfeljebb idősebb asszony becézi olykor az urát) — hidegebb, ünnepélyesebb, a hivatalos írásokban is ebben az alakban szerepel többnyire (mutassunk ilyen nyomtatványt). A problémára már felelhetünk is (táblára): Űjabb példán azt vizsgáljuk, van-e hangulata más szavaknak is, s miből ered. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom! Miért mondja, énekli ezt a virágnak? A gyerekek ismerik, éneklik. Megmondják: nem virágnak, lánynak énekli. Miért szólítja virágomnak? A virág színes, szép, kellemes illatú; aki virágot kap vagy apa családias, bizalmas, kedvesebb atya hivatalos, ünnepélyes, ridegebb más a hangulata 117