Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Platthy György: A rajzeszközök szerepe a rajztanításban

léltetés és a nehéz technika okozott, már leküzdötte. Semmit sem vett komolyan, és az asztallap oldalát is játékosan megcakkozta. Ez a tanuló készítette a tányért és a fedőt is. Csakhogy ennél a két utóbbi feladatnál mintha kicserélték volna ezt a kislányt. Egyszer se kellett figyelmeztetni, hogy figyelje a modellt, hanem ő maga valósággal rátapadt a látványra és állandó összehasonlításokat tett rajzával és a modellel, vagy a háttérrel kapcsolatban. Most térjünk rá a következő feladatra, és kezdjük mindjárt az első félévnél. »Öntözőkanna és kézitáska.« (Lásd III. kép.) Hasonló körülmények között készült, mint az alsó feladat, de itt a tanuló segédeszközzel, a vonalzóval próbálta legyűrni a rajzeszköz nehézségeit. Vagyis újabb bizonyíték amellett, hogy a tanuló helyesen látta a feladatát, de annak visszaadására már nem mert vállalkozni, csak megfelelő segítséggel. Közben a kézitáska kötötte le a figyelmét és a kanna fogóját csak úgy »odacsapta«, a kannát be se fejezte és sietve elkezdte a táska rajzolását. Ennél a feladatnál nem kellett ügyelni a szabályos formákra és azért szívesebben foglalkozott vele. Sematikusan megrajzolta a ráncokat is. Színezni is kellene — gondolta —de akkor eltűnnek a ráncok, azért csak a vonalakat húzta ki piros színessel. Utána azzal kárpótolta magát, hogy befirkálta piros ceruzával a kannát. Igen érdekes, a nevét utólag ráírta erre a rajzra is. Utólag, mert az első félévben csak a füzet fedőlapjára írták fel a tanulók neveiket. Ennek az utólagos felírásnak az az oka, hogy átlapozva a füzetét, ezen — csak ezen — az első félévi feladaton érezte az egyensúly hiányát és ezt félénken bár, de pótolta. Formai szempontból az alsó két feladat is a téglalap rajzolásával foglalkozik. Az első feladat »Szőttes törülköző« még csak hasonlít némiképpen a téglalap foltjához, míg a második feladat »Osztálynapló« már szinte mértani pontosságú rajzot igényel. Mindkét feladat úgy készül, hogy az egyenletesen megmunkált alapból kitörlik a gyerekek a formát és — az elsőnél —• egyszerű belső ritmussal, a másodiknál — egy kisebb méretű és fekvő helyzetű téglalappal gazdagítják a belső teret. A IV. képen a felső feladat szintén az első félévben készült. »Gyümölcsszüret« a címe ennek a feladatnak. A rajzlap egyhatod részét egy irgalmatlan hosszú kerítés zárja le, amelyet egy keskeny épület, egy fa és egy kis emberalak szakít meg. A parányi emberke igen messze esett a fájától és ha a fa száraz négy ágán gyümölcsfüzérek nem látszanának, alig lehetne a feladat címét megállapítani. Az emberke két gombócból és négy pici vonalból áll. A fa és a ház is igen primitív szemléletre mutat és mégis az arányok helyes megállapítása éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A kompozíció többi részét úgy oldotta meg Tarján Anna, hogy az öthatodrész eget hat kis felhőfolttal töltötte ki. Ezen a képen is feltűnő a helyes egyensúly. A fentiekből könnyen megállapítható, hogy a gyerek arányérzéke és egyensúlyérzéke jó és csak a rajzolási eszköz, a ceruza gátolta abban, hogy kitöltse az adott síkot, vagyis képet alakítson. »A facsemete« például csak pár foltból áll és mégis egységes kép, valóságos festmény. »A mézesbabám« ugyancsak tematikus feladat, amit szintén élményrajznak, tehát tematikus feladatnak tekintek, mert a 101