Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Platthy György: A rajzeszközök szerepe a rajztanításban

rálatot kérni a gyengébben rajzolóktól. Válaszuk mindig pontos volt. így jöttem rá arra, hogy a gyerekek jobban látnak, mint azelőtt hittem volna. A feladat lényegével olyan hamar elkészültek, hogy még bőven volt idő arra, hogy a tányér vetett-árnyékát, önárnyékát és a fénycsíkot megfigyeltessem, majd szénnel és fehér krétával megrajzoltassam. A megfigyeltetés módszere igen egyszerű volt. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy a tányér mindenütt tiszta fehér? Rögtön nem-mel válaszoltak. Erre egy gyereket a tányérhoz hívtam és ő megmutatta, hol a legvilágosabb a tányér, hol sötétebb és hol a legsötétebb. A tanulókat nagyon érdekelte az, hogy egy egyszerű fehér tányéron mennyi látni és ábrázolni való van. íg\r történt a másik feladattal is. »Piros fedő zöld falon.« (II. k., 3. r.) Eszköz: piros, zöld és fehér kréta, kenyérbél. A feladat éppen úgy készült, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy mikor a halványzöld alapból kitörülték a fedő körlapját, utána piros krétával bevonták, szépen eldörzsölték és a fogónak, valamint a tányér peremének a sötétebb foltját piros krétával, a fényeket pedig fehér krétával jelölték. A falra vetett árnyékot sötétzöld folttal jelezték. — Most pedig nézzük meg jól a felső rajzot, ami az I. félévben készült. »Asztali óra.« Az osztályvezető tanítónő tanította ezt a feladatot. A tanítónő az órát szemléltette. Felhívta a tanulók figyelmét az óra formájára, a forma felosztására, színére és a rajzlapon való elhelyezésére, a kivitelezés technikai követelményeire. Eszköz: a ceruza és a színes ceruza volt. Az óra az asztalon állott, a háttér egy fehér lap volt. Az alapos előkészítés dacára, a rajzról könnyen leolvasható, hogy a tanuló Kondász Erzsébet csak úgy összecsapta a feladatot. Az óra kettős körvonala horpadt drótvonallal van megrajzolva. A rajzfüzetet nyilván ferdén tartotta maga előtt, de ennek ellenére sem próbálta a látványt — még hibásan se — megközelíteni. Ez onnan látható, hogy a számjegyeket csak úgy ötletszerűen kezdte írni és még csak arra sem törekedett, hogy a 12-est, 6-ost, 3-ast és a 9-est a helyére tegye. Az a jól ismert tipikus eset, amikor a tanuló legfeljebb a magyarázat közben tekint a tárgyra és utána már nem, hanem azt rajzolja meg, ami benne kialakult, pl. az óra fogalmával kapcsolatban. Ezt az emlékképet a nehéz technika elmossa és a gyereket megalkuvásokra készteti. Ez a tanuló már ismerte a ceruza tulajdonságait és ezért már eleve lemondott arról, hogy szabályos kerek formát alakítson. Csak nagyon óvatosan és csak az óra külső vonalának felső részén, egy kis szakaszon próbált a tanuló javítani a vonalon, de ekkor jutott eszébe, hisz ezzel az eszközzel nem lehet tréfálni és abbahagyta a kísérletet. Inkább egész lassan húzott egy önmagába visszatérő vonalat, majd egy másikat. Nem volt megelégedve az eredménnyel és ezért a számok elhelyezését már elhanyagolta. Hogy mennyire nem volt biztos az eredményben, arra jellemző, hogy még alá is írta: »óra«. Persze, hanyag kislány, aki csak ekkor jött rá a rajz rossz elhelyezésére és hogy ezt a hibáját kijavítsa, emlékezetből fölvázolta a sámlit. Az óra már nem érdekelte, rajzát be se fejezte (az egyik láb hiányzik), hanem rálátásban, az órától jóval kisebb méretben megrajzolta a sámlit. Ezzel se volt megelégedve és erre is ráírta, hogy sámli. A belső konfliktust, amit a megszokott szem99