Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Lengyel Ádám: A kukorica ágasságának és többcsövűségének kapcsolata

A) Ágastörzs-kisérlet. 1953., 1954., 1955. évi termésű anyaggal, annak megállapítására, hogy az ágasság évről-évre hogyan emelkedik. B) Többcsövű törzskisérlet annak megállapítására, hogy mennyi az egy növényre eső közepes csőmennyiség, ha fészkenként: 1, 2, 3, 4 növényt hagyunk meg. Ezt a kísérletünket többcsövű törzseinkkel végeztük. Standardként a Mv. 5-ös beltenyésztéses hibrid, az Ö. 5-ös fajtahibrid, a Magyar sárga simaszemű, a kátolyi »Aranyözön« szerepeltek. A) Ágastörzs-kisérlet: a) 1953. évi termésű ágaskukorica fészek szervestrágyázva: . . . 6,80 % ágasságot örökített trágyázás nélkül: 3,20 % ágasságot örökített b) 1954. évi termésű ágaskukorica fészek szervestrágyázva: . . . 15,35 % ágasságot örökített trágyázás nélkül: 5,12 % ágasságot örökített c) 1955. évi termésű ágaskukorica fészek szervestrágyázva: . . . 20,50 % ágasságot örökített trágyázás nélkül: 7,90 % ágasságot örökített. Az első évi termésből: 6,80%-ban, a második éviből: 15,35%-ban, a harmadik éviből: 20,50%-ban nyertünk ágascsöveket, ezenkívül az elágazások (mellékcsövek) száma is növekedett az egyes csöveken. A legszebb csövek súlya 600—800 grammot nyomott. 1956. évi ágas törzskísérleteink során fészek szervestrágyázva 32,50°/

0-os ágasságot kaptunk, míg trágyázás nélkül 22,95% volt az ágas tövek száma. Feltehető, hogy az ágasodó kukorica szilárdan örökíti át tulajdonságát természetes kereszteződés esetén. 1956. évben az egri Mezőgazdasági Szakiskola Tangazdasága kísérleti területünket az előző éveknél jobb helyen jelölte ki, talaja termékenyebb volt, mint az előző területeké. Az őszi szántás alá .1955. év őszén kb. 10—12 tonna/kh tőzegkorpás fécestrágyát is alászántottak. Ültetéskor az ültetőgödrökbe műtrágyával kevert morzsás istállótrágya és tőzegkorpás fécestrágya keverékét használtuk. Erre a célra kat. holdanként: 6,5 q morzsás istállótrágyát, 6,5 q tőzegkorpás fécestrágyát és 1, 2 q szuperfoszfát műtrágyát használtunk fel. Fészkenként 80—100 grammos szerves- és szervtelen trágyakeveréket adtunk, amit előzőleg az ültetőgödörből kikerült földdel jól összekevertünk. Június 26-án 65 kg/íkh mennyiségű pétisóval fejtrágyázást is végeztünk. Kísérleti parcelláinkon az ápolási munka jóformán semmiben sem különbözött a közönséges vetéseken végzett ápolástól. Május 3., 4.. 5. és 6. napjain vetettünk négyzetes-fészkes módszerrel (70X70 cm sorés növény távolságra). A szemeket 10 cm mélyen takartuk alá. A kikelt vetést egyszer megboronáltuk, az ötödik levél megjelenésekor a fészkeket kiegyeltük. A tenyészidő alatt a sorközöket kétszer lókapáltuk, a tövek körüli talajt pedig háromszor porhanyítottuk meg kézikapával. Két alkalommal végeztünk fatty ázást. A virágzás idején kétszer végeztünk mesterséges pótbeporzást az egész területről gyűjtött virágporkevevékkel. A pótbeporzást a »Lengyelé-féle pótbeporzókészülékkel végeztem. 413