Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedy Lajos: Bessenyei elődei és kortársai. (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez)

Dr. NÉMEDI LAJOS főiskolai igazgató: BESSENYEI ELŐDEI ÉS KORTÁRSAI (Adalék a magyar felvilágosodás történetéhez.) Irodalomtörténetírásuriknak egyik szép feladata irodalmi életünk folyamatának minél sokoldalúbb, vagyis minél igazabb ábrázolása. Az irodalmi életnek fontos része az irodalmi tudat: ebben jut öneszméletre, ebben szemléli önmagát az irodalom [1]. Ennek csak legfejlettebb formája a kritika és az irodalomtörténet. Ezeken kívül és ezek előtt van az irodalmi életnek olyan belső problematikája, mely folyamatosan örökíti a nemzet kulturális öntudatát, a nemzeti önismeretet, az: elmaradottságnak vagy az ébredésnek és haladásnak érzetét. Magától értetődő, hogy irodalmon régi századainkat tekintve nem a mai értelemben vett szépirodalmat értünk: —- értjük ezen mindazt, amit még a felvilágosodás korában is takar a literatura elnevezés. Az irodalmi tudat problémáit szép sikerrel kutatta már fiatal éveiben Kerecsényi Dezső. Elvi kérdések a régi magyar irodalomban [2] c. dolgozata sok új adatot tárt fel. Sajnos, társadalomtörténeti hátteret még annyira sem rajzol, amennyire az ő idejében mások ezt megtették. Adatai pedig megszakadnak 1700 körül, és így a régi magyar irodalmat igen erősen elválasztják, elszakítják irodalmunik modern korszakaitól. Egy másik cikke [3], húsz évvel később, sokkal érettebben és finomabban mutatja meg a Bessenyei György korában diadalmaskodó „világiság" előzményeit a protestantizmus korában. Az irodalmi élet belső problematikájával foglalkozik Farkas Gyula néhány könyvében. A magyar romantika [4] című művének egyenest ezt az alcímet adja: Fejezet a magyar irodalmi fejlődés történetéből. Szempontjai azonban nem a magyar élet ismeretéből nőnek ki, azokat csak mintegy ráerőszakolja a magyar viszonyokra. A XVIII. század végét tárgyalva alig esik szó nála a felvilágosodásról, vagyis a kor legfontosabb tartalmát elfödik mellékes szempontok, a táj, faj és felekezet szerinti variációi a felvilágosodás magyar befogadásának és továbbfejlesztésének Már pedig a variáló tényezők igen érdekesek lehetnek, de sohasem szabad miattuk elfeledni (vagy elfeledtetni) a lényeget. Elsősorban Horváth János és Kerecsényi Dezső példáján buzdulva és haladva, e sorok szerzője évek óta gyűjt adatokat a magyar irodalmi tudat ismeretéhez, a XVI.-XVII.-XVIII. századra vonatkozólag. Mihelyt megérleli munkáját, nagyobb terjedelmű tanulmányban kívánja azt be87