Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Pataky László: Négyesy László verselméleti munkáinak jelentőségéről

matikával kiteljesült szaktudományi típus Négyesy László tudós gyakorlatában és elméleti tanításában jutott el addig a legmagasabb fokra. Négyesy László irodalomelméleti munkásságának jelentősége csak ilyen széles összefüggésekben értékelhető helyesen. Négyesyt azonban nemcsak az elmélet, hanem a gyakorlat, az irodalomtanítás kérdései is rendkívüli mértékben érdekelték. A verstan tanításának kérdéseiről írott cikke [18] egyik legjobb írás e téren, még ha egyes tartalmi problémái ma már más tárgyalást kívánnának. Modern verstan és modern methodus! — ez az ő jelszava e területen. Az elavult és így lelketlenné vált anyagot, amely a versben nem lát egyebet a puszta mechanizmusnál, szerinte lehetetlen tanítani. A verstan eredményes tanításának tehát első feltétele a nevelőnek a modern verstani ismeretekben való alapos jártassága. A módszeri kérdésekben ilyen fontosabb tanácsokat ad: 1. A tanár mindig egész versformákat mutasson be, ne pedig a tagokon, vagy lábakon kezdje. Ezek épp oly önállótlanok magukban, mint egy-egy szó a beszédben. 2. A versnek ne csak a formáját vizsgálja a tanár, hanem mindig a jelentését is keresse; ne tekintse a versalakokat puszta alakoknak, hanem szellemi tartalommal, hangulati jelentéssel bíró termékeknek. 3. Ne úgy osztályozzon, hogy a versek részint hangsúlyosak, részint időmértékesek. A világ minden verse hangsúlyos is, és időmértékes is. Legjobb, ha a tanár nemzetek szerint osztályoz, beszélve pl. magyar, görög, német, stb. versről. A versek egy-egy nemzet művészi szellemének alkotásai. A még szorosabb értelemben vett metodikára áttérve, hangoztatja, hogy a verstan tanításánál csak az induktív elvnek van jogosultsága. Ennek itt a két fontos eszköze: a szemléltetés és az összehasonlítás. A szemléltetés szerinte nem merül ki abban, hogy minden versformát felírva bemutatunk a tanulóknak. A verstani szemléletet a fül számára kell nyújtani, mert a vers hallani és nem látnivaló. ». . . az egész verstant meg lehet a növendékeknek hallás által tanítani. Könyvet én, — hangoztatja — az iskolában nem használok, az csak arra való, hogy otthon a növendékek ismételhessék az iskolában tanultakat.« Az összehasonlításnak különösen a jövevény formák tanításánál látja szerepét. »A trocheusi sor mellett tűnik ki igazán a daktilus aprózott jelleme.« Cikke befejezésében pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a verstan felfogására még a kevésbé jóhallású tanulók is képesek. ». . . maga egy Vörösmarty, vagy egy Goethe sem bírta zenei hallással s a verselés báját, a nyelvbeli zene dallamát alig érezte náluk finomabban valaki.« JEGYZETEK Általános megjegyzés: E kis cikk csupán részlete az eredetileg tervezett Négyesy esztétikája és irodalomelméleti munkássága című tanulmánynak, amelynek kidolgozására közbejött nelhézségek miatt nem kerülhetett sor. A szövegben említett és számmal jelzett művek jegyzéke: [1] Négyesy: Magyar verstan. Középiskolai segédkönyvül és magánhasználatra. Budapest 1886. 2. kiadás 1898. [2] Horvát'h János: Rendszeres magyar verstan. Budapest 1951. 85