Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Pataky László: Négyesy László verselméleti munkáinak jelentőségéről

PATAKY LÁSZLÓ tanszékvezető főiskolai tanár: NÉGYESY LÁSZLÓ VERSELMÉLETI MUNKÁINAK JELENTŐSÉGÉRŐL Négyesy munkáinak számbavételét, tanulmányozását, hagyatékának őrzését Egerben akkor is tisztes kötelességünknek tarthatnánk, ha műveinek különösebb időszerűsége nem volna és eredményeit az idő erősebben kikezdte volna már. Hiszen a magyar irodalomtudományba eddig ő írta be a legjelentősebben városunk nevét, amikor Magyar verstanának előszavát így zárta: Kelt Egerben, 1885. november havában [1]. Négyesy e könyvéről Horváth János legújabb verstani rendszerezésének előszavában így nyilatkozik: »-Ahhoz, s kivált átdolgozott, 1898-i kiadásához fogható, a magyar verselés minden ágára kiterjeszkedő, szabatos és egészében máig helytálló rendszerezés nem is jelent meg azóta.« [2]. Saját könyvének céljául is azt jelöli meg, hogy »jobb híjján pótolni tudja« azt a hiányt, mely abból adódik, hogy »olv rendszerezést, mely a Négyesyé óta felhalmozódott részlettanulmányok és viták tanulságait levonva, korunk igényeit legalább megközelítőleg oly mértékben elégíthetné ki, mint Négyesy kitűnő könyve koráét, s oly mértékben válhatna szilárd, vagy vitatásra méltó alakjává verstudományi érdeklődésünknek, mint Négyesyé volt csaknem hét évtizeden át: hiába keresünk«. Ennek ellenére különösebb érdeklődés Négyesy művei iránt nem tapasztalható. Pedig alig van esztendő, amelyik egy-egy jelentősebb írásának nevezetesebb évfordulója ne volna. Most pl. arról emlékezhetünk, hogy éppen 70 évvel ezelőtt jelent meg az egri főgimnázium 1886—87. évi Értesítőjében A magyar vers c. tanulmánya [3]. E munkájában kísérelte meg Négyesy, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogy milyen elvei vannak a sajátos magyar verselésnek, amelyről nevezetes tanulmányában röviden írt már az az Arany János, aki e kérdéssel való foglalkozását 1850-ben így jelezte Vojtina második levelében: Van a magyarnak ... úr Krisztus, mi van!? Saját mértéke: népdalaiban, Melyet kitáncol a parasztlegény És Farkas Józsi oly szépen kihúz, De a poéta (kincsek közt szegény) Mértéket idegen mintára nyúz! 77