Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: Eger természeti földrajzi környezete

b) A domborzat változatossága a makroklimától erősen eltérő helyiés mikroklimatikus különbségeket is okoz. Gondolnunk kell a déli lejtők nagyobb inszolációjára, a zárt völgyek fagyos, ködös telére, az inverzió jelenségeire, a magaslatok kisebb hőingadozás ára, . azután a csapadékmennyiség szintén jelentős eltéréseire. Minden helyi- és mikroklimatikus területnek megvan a maga tradicionális gazdasági kihasználási formája, itt a szőlőtermelés, ott az erdészet vagy legeltető gazdálkodás, máshol a szénatermelés, a gyümölcs- vagy gabonatermelés. Eger és a magas Bükk között kialakuló — éppen csak érintett — klimatikus ellentétek és mikroklimatikus különbségek csaknem kizárólag a helyi domborzati viszonyok függvényei. De nem csak függvények, hanem funkcionális tényezők is, amennyiben azok aktív módon visszahatást gyakorolnak a domborzat alakulására. A nagyobb magassággal az ismert törvényszerűségek alapján több csapadék, gazdagabb vízfolyásihálózat jár együtt, ez pedig a Bükk peremén a lehordás főtényezője. Ugyancsak klimatikus alapokra támaszkodik a Bükk sűrű növénytakarója, az erdőség, amely az előbb említett lehordásnak fő akadályozója. Ahol az erdőt kiirtották — a harmadkori dombvidék legnagyobb részén —, ott a talajpusztulásnak szomorú eredményeit látjuk. A belső éghajlati különbségek még sokkal élesebben rajzolódnak ki a tenyészidő alatt. így például Heves megye déli részén a tenyészidő (április 1—szeptember 30) közepes hőmérséklete 17 C° felett, a hegyvidék déli pereméhez simuló alföldi sávban 16—17 C\ a dombvidéken 15—16 C° között, a hegyvidéken 13 C° alatt van. Ennek megfelelően városunk déli és északi környezetének mezőgazdasági képe is lényeges eltéréseket mutat. A déli előtér kedvezőbb klímaterületén fekvő Eger közepes csapadékmennyiséggel (595 mm az 1901—1940. évek átlagában), jól besugárzott „kedvezményezett" domború lejtőkkel szőlőtermelésre alkalmas terület. A vegetáció itt hamarabb indul és tovább tart, így a tényleges tenyészidő meghosszabbodik. Eger város és közvetlen környéke szőlőkultúrájának fő bázisa éppen ez a jó klíma, a mandula- és egyéb szép gyümölcskultúra természeti tényezője és a termelő munkán keresztül a város gazdasági arculatának egyik fő eleme. Ezekkel az éghajlati és gazdasági viszonyokkal szemben áll a Bükkplató és annak tagolt pereme az erdők túlsúlyával. Az erdőség alsó határát a déli oldalon (53 térképi adatból) 240 m tszf. magasságban állapítottuk meg, kereken 100 méterrel alacsonyabban, mint a Mátrában. A különbségnek a platóperem igen erős tagoltsága, és ezért az erdők nagyobb kímélete lehet az oka. A szőlőtelepítések helyenként az erdők alsó határát túllépik, amennyiben a szőlő maximális felső határa a Bükk déli lejtővidékén 400 m körül van. A mezőgazdaságnak és a növényzetnek ez a kettőssége, amely aprólékosan tovább differenciálódik és az erdőségben magassági öveket is létrehoz, a hegyvidék és az előtér éghajlatának a különbségében gyökerezik. A különbségek valamennyi éghajlati tényezőn végigvezethetők volnának, nemcsak a hőmérsékleten, hanem a napsugárzás időtartamán, a szélviszonyokon, a légnyomás változásain, a levegő párateltségén stb. 5/9