Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: Eger természeti földrajzi környezete

szór pedig egymással ellentétben, szinte egyenlő jelentőséggel vállaltak szerepet a Bükk és Bükkalja, a Mátra és Bükk közötti dombvidék, az Eger völgye, vagy az alföldperem egymástól szerkezetileg, fejlődéstanilag, külső formában is élesen eltérő táj részeinek létrehozásában. Mind a külső, mind a belső erőktől irányított folyamatoknak a súlypontja hatásfokban és területileg egyaránt sokszor változott. Legnagyobb a jelentőségük környezetünben a fel- és lefelé irányuló kéregmozgásoknak, a tengerek előnvomulásából származó üledékes takaróknak és a vulkáni kitöréseknek. Ezeknek a folyamatoknak számlájára írandó az a nagyszerű térbeli formaritmus, amely itt az Alföld síkjától fel egészen 1. ábra. Erősen gyűrt, diaklázisos, vékonypados mészkő a Bükkben a Bükk-platóig szemlélhető, az a gazdag tartalom, amely a különböző korú szerkezeti részletekben, a különböző irányú mozgásokban, a különböző magasságú tömegek változatos morfológiájában szemünk elé tárul. Az észak felé emelkedő térszín uralkodó tagja és formákban is leggazdagabb részlete a Bükk-hegység. A fejlődésében is sok egyéniséget hordozó Bükk Vadász Elemér szerint a magyarországi hegységek között a legbonyolultabb, és minden mással szemben idegen szerkezeti egység. A Bükk szerkezetének kialakításában a kezdeményezés nem az igazi hegységképző folyamatoké, hanem az exogén erőké, amelyek a csak később fellépő hegységképződéshez a szükséges anyagot összéhordták. Ugyanis — a csak bizonytalanul feltárt ópaleozcos időket nem számítva — ezen a helyen a karbon korszak sekély tengereiből megszakítás nélküli 510