Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Adatok a magyar kémia történetéhez. (A másfél évszázados „Magyar Chémia")

okai is voltak, Demokritos filozófiájával nem értett egyet, nem jutott el ugyanis Demokritos szilárd materialista felfogásának elfogadásához. ,,Mikor az atomusokról való tudományt felvetette Demokrit nem a' vólt é? alattomban a' vége, hegy az Isten isiméretet, és félelmet, tiszteletét, a' vallást el törölje?" — írja Kováts [7. 80. o.]. 3. Alkémia. Amikor Kováts kémia-könyvét megírta, nem volt annyira magas fejlettségű a kémia, hogy az aranycsinálás hiedelmével le tudott volna számolni. Még évekkel Kováts könyvének megjelenése után is találunk komoly tudósoknak elismert embereket, akik lehetőnek állították az alkémia módszereivel aranyat csinálni. Szathmáry Lászlónak a magyar alkimistákról írt könyvében sok érdekes hazai adatot sorol fel. így említi meg azt, hogy Bárótzi Sándor testőr-író 1810-ben még könyvet adott ki, melynek célja nem ,,az arany tsinálásának mesterségét tanítani, hanem egyedül tsak lehettségét megmutatni" [391. Ugyancsak Szathmáry idéz Kerekes Ferencnek, a debreceni kollégium első kémia-tanárának 1819-ben megjelent könyvéből egy szakaszt: „A fémeket egyszerű és önálló testeknek kell tekinteni, ennélfogva az alkémisták törekvése álomnál nem egyéb. De nem lehetetlen. Ha találunk eljárást, mellyel a keményítő cukorrá alakítható, miért ne lehetne olyan módszer, amely az ólmot transzmutálja arannvá. Ólom és arany között nem lehet nagyobb különbség, mint keményítő és cukor között." Ilyen kortársak mellett Kováts Mihály érdeméül kell tehát tekintenünk azt, hogy az alkémiával szemben egész élete folyamán elutasító magatartást tanúsított. .,Az álchémiának — írja —semmi egyéb atyafisága nints a' Chémiával, hanem 'hogy a' neveik hasonlók. Az igaz, hogy az álchémia anyja a' Chémiának, de mit tehet arról a' leány, hogy az anyja bolond." (6. II. §.). Az aranycsinálók, az „aranyátsok" többször is szerepelnek a Magyar Ghémiában, de sohasem másfajta értékelésben. 4. Életerő. A XIX. század elejének kémiáját az jellemzi, hogy élőlényekben egy olyan különös életerőt, „vis vitalis"-t tételezett fel, amelynek egészen különleges kémiai jelentősége van. Kováts Mihály is kortársaival együtt vallotta, hogy ,,. . . sok törvények, mellyeik az; Értz-Órszágban igazak, az élő-testben nem igazak, azonban vannak ollyan munkák az egészséges és beteges testben, a' mellyeket a' Physicából és Chémiából ki nem lehet magyarázni". (3. 21. jegyzet). Az életerő alatt Kováts értette azt az erőt is, amely az élettelent élővé teszi. Küzdeni kellett abban az időben még azzal a felfogással, amely az életet mechanisztikusán fogta fel. „Nem igaz hír tehát -írja Kováts 1799-ben —, hogy volna olyan szer, a' mellyel ha megöntözik a' megégetett plántának hamuját, ismét a régi plántává válik az a hamu." Szükségesnek látja, hogy még kémia könyvében is szembeszálljon ezzel a, nyilván meglehetősen elterjedt 'hídelemmel. 473