Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Állatökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Hidegkúti-völgy és a Peskő-völgy (a Bükk-hegység DNy-i része) vizeiben

végiában és a Német-Középhegység egyes hideg vizeiben fordul elő, a jégkorszakbeli alpesi és sarki jéggel hozza kapcsolatba. Kifejti, hogy a jégkorszakban a Cr. alpina Dana egyeduralkodó volt az egész területen, majd a jégárak visszavonulását követte mind észak, mind dél felé és ennek következtében bizonyos területek mentessé váltak tőle. A Polycelis cornuta John. és az Euplanaria gonocephala Dug. később vándoroltak a Crenobia-mentes részekre. Szerinte tehát a nagy európai jegesedésből itt maradt relictum a Crenobia alpina Dana, ezt a tényt az életmódja is bizonyítja. Thienemann részletesen tárgyalja (1912. p. 85—120.) a Niphargus, a Crenobia alpina Dana, a Polycelis cornuta John. és Euplanaria gonocephala Dug. fajoknak Sauerland vizeiben való elterjedését. Ezzel kapcsolatban megkülönbözteti a gonocephala, a gonocephala és polycelis keverék-, a gonocephala és alpina keverék-területet, a polycelis-területet a forrásokban és a patakokban, a polycelis és alpina keverék-területet, az alpina-területet a forrásban és patakban, valamint a Niphargus forrásokat. Mindezeken a területeken számos mérés alapján a vízhőmérsékleti viszonyokat is tisztázta. Megállapította 3 patak-lakó planáriának a hőmérsékleti amplitúdóját, illetve azt, hogy a hőmérsékleti ingadozásoktól függően a planária-fajok hol fordulnak elő. E szerint az E. gonocephala Dug. hőmérsékleti maximuma 24 C°, a régebbi bükkhegységi tapasztalatok (Lukács 1954. p. 89.) ennél magasabb hőfokot állapítottak meg (31 C°). A Pl. cornuta John. és Cr. alpina Dana hőmérsékleti maximuma Thienemann szerint 15—16 C°. Korábbi vizsgálataimban (1954. p. 91.) ugyancsak 16 C° maximumot állapítottam meg. Mostani hőmérsékleti adataim: 8, 8,3, 9, 11, 12, 14, 15, 16, 17 és 18 C° azt mutatják, hogy hőmérsékleti szempontból a Pl. cornuta John. megtalálná létfeltételeit. A vizsgálatom tárgyát képező vizekben élő Gammarus-ok és kérész álcák a táplálékát is biztosítanák. Mégis hiányzik, ennek okát későbbi vizsgálatok kell majd tisztázzák. Vizsgálataim alapján azt mondhatom, hogy az E. gonocephala Dug. és Cr. alpina Dana együttes előfordulása itt a hidegkúti- és peskő-völgyi vizekben a Thienemann- féle gonocephala és alpina keverék-terület viszonyaival hasonlítható össze. Reisinger (1923.) szerint a Pireneusok—Alpok—Kárpátok láncolata között előforduló alföldek egyes forrásaiban jégkorszaki maradvány a Crenobia alpina Dana. Az Alpokban élők azonban nem azok, mert éppen olyan kedvező viszonyok között élnek, mint a jégkorszakban. Voute (1929.) nem tartja ezt a fajt jégkorszakbeli maradványnak, mert már a jégkorszak előtt is olyan volt az elterjedése, mint ma, és a jelenlegi viszonyok között sincs kizárva a nagy területen való elterjedése. Ábraháta és Mödlinger (1923.) is úgy találták, hogy a Szentendre—Visegrádi hegységben sem mindenütt jégkorszakbeli relictum, mert már a jégkorszak előtt is élt ezen a vidéken. A Bükk-hegységi vizsgálataim során, —• amelyeket a Vöröskővölgyi csermely vízrendszerében végeztem —, arra az eredményre, illetve következtetésre jutottam, hogy a Sároslápa dagonyában és annak csekély erében a Crenobia alpina Dana jelen időszaki, holocén szétterjedés eredményeként él. Ugyanezt a tényt 447