Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Lukács Dezső: Állatökológiai és állatföldrajzi vizsgálatok a Hidegkúti-völgy és a Peskő-völgy (a Bükk-hegység DNy-i része) vizeiben

ezekkel részben megegyező, részben ellentétes eredményeket mutattak, főbb vonásokban áttekintem a probléma kérdéseit. Voigt megállapításai szerint minden »tipikus-« patakban előfordul a Crenobia alpina Dana, a Polycelis cornuta John. és az Euplanaria gonocephala Dug. Ezek a patak meghatározott szakaszában élnek, a többiekben hiányoznak. Megállapításainak lényege a következő: A Crenobia alpina Dana a forrásrégióban él, mert a hideg vízhez alkalmazkodott, itt az Euplanaria gonocephala Dug. nem találja meg létfeltételeit, mert a víz túl hideg számára és a hidegkedvelő fajok legyőzik. A Polycelis cornuta John. a patakok középhőmérsékletű szakaszait foglalja el. Ebben szerepet játszik az is, hogy az említett planária fajok egy adott patakszakaszban egymás táplálékát is elfogyasztják. Szükségesnek tartom már itt megjegyezni, hogy vizsgálataim szerint a Crenobia alpina Dana a jelenleg megvizsgált vízrendszerben, akárcsak a Bükk-hegység más vizeiben is nemcsak a forrásrégióban, hanem a csermelyek, patakok más szakaszaiban is él (Lukács & Vajon 1955.). Steinmann kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy a planáriák száma és a táplálék mennyisége között nincs összefüggés. Gyakran talált ugyanis táplálékbő patakokban viszonylag kevés planáriát, feleannyit, mint amennyinek megélhetése biztosítva volt. Ö a planáriafajok szaporodásmódjának a hőmérséklettel való összefüggésében látja az elterjedési területek szétválásának okát. Erre a kérdésre később visszatérek. Lampert (1904. p. 40.) szerint a patakrendszer geológiai viszonyai fontos szerepet játszanak. Ügy találta, hogy mészkő-hegységekben a Pl. cornuta John. kevésbé elterjedt, mint a Cr. alinna Dana. Hasonló eredményekre jutott Steinmann is (1906. p. 192.), aki szerint úgy látszik, hogy a mésztartalom kevésbé árt a Cr. alpina Da,na-nak. mini a Pl. cornuta John-nak. Thienemann is (1926. p. 75.) azt vallja, hogy a Pl. cornuta John. mésztől irtózó. Ezzel szemben Ábrahám és Mödlinger azt tapasztalták, hogy a csillámpalás területeken a Cr. alpina Dana, a mészköves területeken a Pl. cornuta John. fordul elő. A Bükkhegység más vizeiben szerzett eddigi tapasztalatok (Lukács & Vajon 1955. p. 453., 455.) azt mutatják, hogy a Crenobia alpina Dana az agyagpalás, homokköves és vulkáni kőzetek területeinek vizeiben található. Ezek a tények tehát az Ábrahám- és Mödlinger-léle megállapításokkal egyeznek meg. Steinmann azt is kifejti, hogy a kőzettani, geológiai viszonyok a meder teljes hosszában hatnak és ezért önmagukban nem elegendők arra, hogy a planáriáknak a Voigt által megállapított, sajátos elterjedési viszonyait megmagyarázzák. Még problematikusabb az elterjedési viszonyok megmagyarázása és okainak kiderítése az olyan esetekben, amilyeneket mostani vizsgálataimnál tapasztaltam. Nevezetesen, hogy az érnek, vagy a csermelynek egyik szakaszában él egy adott planária faj, a következő szakaszból azonban hiányzik, majd ismét előfordul. Ezt nemcsak a mostani, hanem a korábbi, a bükk-hegységi vizekben végzett vizsgálataim (Lukács 1954, Lukács & Vajon 1955) is mutatták. 445