Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: A szép magyar beszéd. (A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete)

Az általános magyar beszédnevelés ügyének elsősorban azért használt Sarbó e könyvével, mert kiemelte az iskola nagy szerepét a beszédnevelésben. Külön fejezetet szentel annak a kérdésnek megválaszolására, hogy »Mire ügyeljen a tanító a helyes beszéd fejlesztése szempontjából?« Válaszának legfontosabb pontja: »Minden tanítónak fonetikusnak kell lenni. Sajnos, e téren mi még nem állunk a kellő színvonalon.« Vajon miért? A magyar fonetikai szakirodalom, a magyar nyelvtudomány nem ad kellő segítséget talán? A századforduló táján Balassa József fonetikai vonatkozású munkássága is megerősödik, s újabb és újabb szakmunka jelenik meg a leíró jellegű és a kísérleti fonetika problémáiról. A kísérleti fonetika legújabb eredményeit éppen gyakorlati haszna, az iskolai nyelvi oktatást is támogató szerepe miatt propagálja a magyar szakirodalom több terméke. J. P. Rousselot »Principes de phonétique experimental« (1897) című művét a Magyar Paedagógia hasábjain [98J Bakos János éppen abból a szempontból vizsgálja, mennyire ad segítséget a beszédhibák megszüntetésére, az idegen nyelvek sikeresebb tanítására stb. A kísérleti fonetika nagy gyakorlati hasznáról ad számot Gombocz Zoltán is »A kísérleti phonetika és a nyelvtanítás« című cikkében [99]. A gyakorlati tanítás terén sikerrel alkalmazhatjuk a kísérleti fonetikát és nálunk is nagy jövő vár a nyelvtanítás »ezen legújabb segédeszközére«. Gombocz példákat sorol fel az alkalmazás módjairól, majd egy igen fontos elvi megállapítást tesz: A kísérleti fonetika eredményei és technikai eszközei nemcsak az idegen nyelvek tanításában alkalmazhatók sikerrel, hanem az anyanyelv megtanulásában is: a kiejtésbeli hibák megjavítására »azon esetben, ha az articulatio helytelenségének oka a hallóképesség fogyatékossága vagy a hangképzőszervek fejletlensége, nem pedig a mozgató idegrendszer kisebb-nagyobb fokú betegsége«. Mind gyakrabban emlegetik a pedagógiai szakírók is, hogy a fonetika feladata az élő beszéd elemzése, s mivel ennek az elemzésnek pontosnak kell lennie, a fonetikai elemzés vegye igénybe a kísérleti fonetika eszközeit is az idegen nyelvek tanításában. Mind gyakrabban olvasunk azonban arról is, hogy az anyanyelvi oktatás is használja fel a gépi eszközöket az anyanyelvi elemzésekre, a helyes kiejtés begyakorlására, a hangok képzésének és időtartamának pontos elemzésére [100]. A helyes kiejtés elsajátítása és gyakorlása, s általában a magyar beszédművelés fejlesztése igen értékes eszközt kapott már ezekben az években is a fonográfban és a gramofonban. Több cikk és közlemény hívja fel a figyelmet ezekre a modern eszközökre. Kemény Ferenc »Fonográf és nyelvtanulás« című cikkében [101] lelkesen propagálja »az élőnyelvek fonografikus módszerét«. Buday Jolán a Nemzeti Nőnevelés hasábjain [102] megjelent »Nyelvtanítás gramofon és fonográf segítségével« című cikkében párizsi tapasztalatairól is beszámol. A kísérletekkel egybekapcsolt fonetikai előadásokon megismerik a gyakorló pedagógusok is a legfontosabb kísérleti eszközöket. Óhajtja, hogy a magyar nyelv tanításában is használják fel a legmodernebb nyelvtanítási gyakorlatokat és eszközöket. Ezekben az években jelenik meg Gombocz Zoltán, a magyar beszéd37