Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Chikán Zoltánné: Az elemzés kérdése az általános iskolában

Dr. CHIKÁN ZOLTÁNNÉ főiskolai tanársegéd: AZ ELEMZÉS KÉRDÉSE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN Az elemzés kérdése nem régi probléma nyelvtanításunkban, mégis jelentős irodalma van már. Ez is mutatja azt, hogy a nyelvtudomány művelői, a nyelvtant tanító tanárok egyaránt elismerik jelentőségét, gyakorlati hasznát. Az eddigi irodalom azonban sokszor túlságosan is elméleti síkon kezelte a kérdést, és kevés példát mutatott a gyakorlati elemzésre. Pedig nagyon is szükséges lenne az egységes módszer kialakítása, amelyet gyakorló nevelőink is sürgetnek. Ennek a cikknek az a célja, hogy megmutasson néhány, a gyakorlati munkában felhasználható szempontot. Az elemzés kérdésének történetét, azaz helyesebben a csak néhány éves múltra visszatekintő elemzéses nyelvtantanítás előzményeit megvizsgálva, kitűnik, hogy már a XVIII. sz. végén számos megnyilatkozás beszélt arról, hogy a nyelvi műveltség fejlesztése és mélyítése nem képzelhető el nyelvtani ismeretek, azaz grammatikai iskolázottság nélkül [1], A lassan elmélyülő nyelvtudományi irodalom sokat törődött a gyakorlati célokra felhasználható kérdések felvetésével és megoldásával. Nyelvtudósaink fontos feladatuknak tekintették az iskolai nyelvi nevelés és oktatás gyakorlati célkitűzéseinek szolgálatát is [21. A Debreceni Grammatika szükségesnek és fontosnak tartott célkitűzése is ez volt: ». . . a Nyelvbenn már benne lévő változásoknak, és minéműségeknek okait és kútfejeit, igyekeztünk világosságra hozni 's meghatározni.« [31. Szvorényi is szükségesnek látta a nyelvtant elemző (analytikai) alapra fektetni [4], és hangsúlyozta a módszer fontosságát: »Kézi-nyelvtanaink egyik fő hiányának találom, hogy, .... feledik a módszert, holott tanodáinkban oly igen lényeges: nem csak a jót, hanem jól is adnunk, •— mi, főleg az oly merőben elméleti tárgynak, milyen a nyelvtané, lehető leggyakorlatibb kezelésén épül.« [5]. Simonyi Zsigmond azt hangsúlyozza, hogy a nyelvtanosnak első kötelessége nyílván az, hogy a nyelv tényeit lehető alaposan és bőven ismerje [6|, s elismeri, hogy a »nyelvművelésben, a helyes magyarság kérdéseiben tagadhatatlanul szükségünk van a nyelvészet segítségére is«. [71. Látjuk tehát, hogy az igény az alapos anyanyelvi oktatásra megvolt, csak éppen — a gyakorlatban nem juthatott érvényre. A nyelv297