Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Perényi János: A rajzos szemléltetés a nyelvtanórán

szó helyett rajzzal, elrendezéssel téve világossá a megtanulandókat. Ha mindezek előtt a táblára került Petőfi: Szülőföldemen c. versének 1. versszaka, benne aláhúzva a vizsgálatra kiemelt szavak, a részletes megfigyelés eredménye alapján a magánhangzók különbségének megfelelően a szók két csoportja, a magas és mély magánhangzók elkülönítése, a törvény lényege vezérszavakban, — s mindez egyszerű eszközökkel: egy kis rajzzal, az együvé tartozók befoglalásával, aláhúzással, kapcsolatokra utaló közérthető jelekkel (nyíl, vonal) —, akkor látjuk, hogy a táblai vázlat csak ilyen módon lehet teljes, s kevés szöveggel csak így mondhat eleget a megbeszélt ismeretről. Két megjegyzést kell itt tennem: 1. A vegyes hangrendet nem kivételes, ritka jelenségként tanítjuk, hiszen eléggé gyakori, hanem mint kivételt a törvény hatálya alól. — 2. A táblai feljegyzéseket folyóírással végezzük. Itt nyomdatechnikai okokból alkalmaztunk rajzolt betűket. 4. Már az eddigiekből is látható, hogy rajzos szemléltetésnek nem egyedül a tárgyak ábrázolását tekintjük, hanem a sematikus magyarázó rajzokat és a különböző — részben a figyelmet irányító, részben az összefüggéseket, kapcsolatokat feltüntető —• jelöléseket is. Másrészt az is kiderül, hogy az egyes említett eszközök nincsenek egy bizonyos tanítási anyaghoz, vagy a nyelvtan egyes területeihez kötve, hanem éppen az adott anyag természetének megfelelően — a tanítás különböző mozzanataiban mind sorra kerülhetnek. A tárgyakat, dolgokat, jelenségeket megismertető rajzokra nemcsak a nyelvtan-, hanem az irodalomórákon is szükségünk lehet. Az irodalmi művek ismeretlen szavait a mű megértetése érdekében is tisztáznunk kell, s ezt legkönnyebben és leggyorsabban megfelelő kép, rajz bemutatásával érhetjük el. De legjellegzetesebb alkalom a jelentéstan tanításakor kínálkozik a szók értelmezésére, a jelentés viszony ok tisztázására. Amaz csak alkalminak mondható, az utóbbi a tervszerű és rendszeres szókincsfejlesztés igazi területe. Gondoljunk csak a rokonértelmű és a rokonalakú szókra. Az azonos jelentésű és a rokonértelmű szócsoportok tárgyalása szinte lehetetlen rajzos ábrázolás nélkül. Vegyük pl. a haza — hon és a bucka •— halom — domb — hegy magyarázatát. A körülírással való meghatározást még a legprimitívebb rajz is nagyszerűen egészíti ki. (6. ábra.) A rajzocska alá jegyzett megállapítás: a felszín kiemelkedő részei — hasonlók magasságuk más-más — különböznek egyben a rokonértelmű szók fogalmi jegyeiből a leglényegesebbeket tünteti fel. Itt kell szólnunk arról is, hogy ezek a sematikus rajzok többnyire fokozatosan készülnek, s így elkerüljük, hogy az ábrázoláshoz, jelöléshez »használati utasítást« kelljen csatolnunk. Ha a megbeszéléssel párhuzamosan készül a rajz, a gondolkodó munka egy-egy lépését rögzítve, egyben magától értetődővé tesszük az ábrázolás eszközeit is. 287