Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Perényi János: A rajzos szemléltetés a nyelvtanórán

3. A hangtant nem csak azért tanítjuk, hogy tételes, számonkérhetö ismeretanyagot adjunk át a tanulóknak, hanem azért végzünk alapos megfigyeléseket, hogy a beszéd folyamatának — mondjuk így — elemi jelenségeit megérthessék, a maguk szerveit helyes és hibátlan magyar hangképzést eredményező módon, tudatosan tudják működtetni, s a tanítás és megfelelő gyakorlatok segítségével a helyes beszédtechnikát elsajátíthassák. Csakhogy az V. osztályos tanulónak még nincsenek a maga testéről, szerveinek működéséről világos ismeretei, s a legtöbb iskola szertára nincs még az emberi testet bemutató modellekkel el­látva. A szerveket s működésüket csak részben figyelhetjük meg köz­vetlenül, a test belsejébe nem láthatunk be. Ezért kell rajzban is be­mutatnunk a beszélőszerveket, hogy a közvetlenül megfigyelt jelensé­geket kiegészíthessük, az összefüggéseket felismertessük a megértés biztosítására. (Vö. Perén vi J.: A konzultáció szerepe a nyelvtan taní­tási gyakorlatainak előkészítésében c. cikkével.) [7]. Az ábrázolás természetesen csak a lényeget a legegyszerűbb mó­don feltüntető lehet. Túllőnénk a célon, s veszélyeztetnénk a kívánt eredményt, ha finom részleteket is feltüntető anatómiai rajzokat készí­tenénk és erre kényszerítenénk tanítványainkat is. Simonyi Béla: A beszéd és újabban Fischer Sándor: Beszédtechnika [8] c. könyve be­mutatja, mi lesz az anatómiai pontosságú ábrázolásból a tanítási órán. Az ezekben közölt egyszerűsített rajzokból a tanítás céljainak és me­netének megfelelő csoportosításban könnyen állíthatunk össze teljes sorozatot fali szemléltető táblákon, hogy adott esetben felhasznál­hassuk. A tanításba beillesztett ilyen rajzok azonban a célnak megfelelően módosulnak, hogy a jelenséget valóban magyarázzák, vagy a folya­matot ábrázolják. így a magas és mély magánhangzók elkülönítésekor, pl. az i—í, illetve u—ú képzésének bemutatásával azt tesszük világo­san érthetővé, hogy a nyelv helyzetének változása hogyan teszi szű­kebbé, illetve öblösebbé, tágabbá a szájüreg elülső részét. A bevonal­kázott részek összehasonlítása, s a hegedűbe és a nagybőgőbe zárt levegő tömegének analogikus felemlítése kapcsán természettudomá­nyos alapon magyarázhatjuk meg a magas és mély magánhangzók hangzásbeli különbségét. (4. ábra.) A hangrend tanításában ezt a két ábrát egyesítve rajzoljuk, hogy az ellentét közvetlenül szemlélhető legyen, és a magánhangzók két körét külön magyarázó szöveg nélkül szemléletesen csoportosíthassuk. (5. ábra.) (A szaggatott vonal helyett ajánlatos más színű — piros — krétával összefüggő vonalat rajzolni, s ez esetben a mély magánhang­zókat a csoportosításban, a szavakban az aláhúzást ue. színnel írjuk.) A rajz mellé írt szók a vizsgálat »anyaga«, a betűk csoportosítása a nyelvi tény két körét mutatja, s egyben módot ad a törvénynek szö­veg felírása nélkül való megfogalmazására. Együtt van tehát a táblai vázlatban a szó, amelyből a törvénysze­rűséget elvontuk, a hangok csoportosítása és a rajz, amely a két fő cso­port különbségét magyarázza. Azonban nemcsak a törvény fogalmi tartalmát, hanem körét, érvényességét is ábrázoljuk ugyanúgy a sok 284

Next

/
Thumbnails
Contents