Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

II. A pedagógia elmélete és gyakorlata - Dr. Berencz János: Művelődés és nevelés problémái Flaubert: „Bouvard és Pécuchet" c. regényében

[10] Az, ;hogv az erkölcs tanítás intellektualizmusának eredménytelensége és fonáksága. ellentmondásossága szemléletessé válik — a herbarti. és egyáltalán a konzervatív-intellektualista pedagógia elleni hatásnak tulajdonítható, mely az 1870-es években már megmutatkozott. [11] Dilthey és a későbbi, un ..kulturfilozófiai pedagógia" sem tudta azonban megoldani az „általános érvényűségre" törekvő, ..természetes" pedagógiai rendszerek ellentmondásait. Főleg azért mert módszertani tekintetben a szellemtudományi lélektan és pedagógia terméketlen maradt, és a nevelőeljárás feltételeinek kutatáséiban előbbre nem jutott. [12] így pl. EXNER 1873-ban vizsgálta a ..reakciós idő" változásait, míg az első nagy (kísérleti pszichológiai laboratóriumot csak 1879-ben alapította WUNDT Lipcsében. [13] CABANIS írása először 1796—97. jelent meg, az Institut National Mémoirejában. önállóan 1802-ben (Rapports du physique et du moral) írt arról, hogy Condi 11 ac-nak az érzékletek fejlődésének vizsgálatában a gyermek fejlődéséiből kePett volna kiindulnia. [14] Georg KERSCHENSTB1NER: „Die Seele des Erz'ehers u. das Problem der Lehrerbildung" (Leipzig—

Berlin. Teubner. !9'21. 76—80. 1.) — A nevelő lelki laikatával egyébként miind pszichológiai, mind kultúrpedagógiai szerzők (pl. Spranger) sokat foglalkoztak. Legutóbb GOODMAN angol pedatógusrak Makarenkót méltató műve (W. L. Goodman: Anton Simeonowitch Makarenko. Russian Teacher. London Routledge—

Kegan, 1949., 1954. kiad. IX. 1.) is Makarenko , sajátos humor'-at emelte ki. [15] Flaubert pesszimizmusáról szóló vélemények általánosságban, és a Bouvard és Pécuchet című művével kapcsolatosan különösképpen, — úgyszólván közkeletűek az irodalomtörténeti, kritikai tanulmányokban. Figyelemreméltó, — és a pointosság érdekében erről nem feledkezhetünk meg —, hogy Flaubert, illetve konkréten a „Bouvard és Pécuchet" pesszimizmusára vonatkozó né

vetek között vannak bizonyos fokozatok és árnyalati eltérések mind a pesszimizmus jellegét, mind annak eredetét, összefüggéseit illetően. Hogy e (kritikai vélemények némelyikére utaljunk: MAUPASSANT például (Maupassant: Flaubert. Fordította: Tóth Árpád. Bp. É. n. "Kultúra kiad. 35. 1) alapjában véve megelégszik annak megállapításával, hogy „Bouvard és Pécuchet" alcímül ezt a szöveget viselhetné: „A módszer hiányáról az emberi ismeretek tanulmányozásában." — ZOLA ennél élesebben fogalmaz, mikor azt írja, hogy a , Bouvard és Pécuchet" tagadása mindennek, vagy inkább tanúsítványa az egyetemes ostobaságnak." (Zola: Flaubert, Daudet. — Bp., é. n. Christensen és Társa kiad. Gutenberg ny. 176. 1.) E régebbi francia vélemények nyomdokain halad újabban az angol Philip SPENCER is. Szerinte a „Bouvard és Pécuchet." koncepciója leverőbb hatású, mint Flaubert előző műveié, mert eibben a modern világ alapvető előfeltevését, a tudomány elérhetőségét támadta meg az író: „ ... Bouvard et Pécuchet" is more devastating in conception than any of its predecessors... Bouvard et Pécuchet attacked the basic presupposition of the modern world — that knowledge is easily available and easily assimilated." (Flaubert. A biography by Ph. Spencer. — Faber and Fa'ber LTD. London, 1951. 215. 1.) Nálunk is nagymértékben hasonló véleményekkel találkozhatunk. így pl. Laczkó Géza (Maupassant fentidézett Flaubert-tanulmánya előszavában) Flaubert műveiben általában, a Bouvard és Pécuchet-ben is, az író elvágyódását érezte ki a kor ..kaloda-civilizációjából'. Pékár Gyula viszont, nyilvánvalóan a fajelmélet és a spengleri pesszimizmus szellemében. Flaubert nihilizmusát (?) emlegette, és azt, hogy Flaubert .fáradt nyugati ember volt". (Bouvard és Pécuchet: Bp. Franikliin Társulat, 1930. évi kiadás előszavában, XIV., XVI. 1.) SZERB An

tal pedig a ,.Bouvard és Pécuchet"-ben a .butaság nagy hőskölteményét" látta. (Szerb Antal: A világirodalom története. Bp. Révai. 1945. kiad. II. kötet. 315. 1.) 277